Utózönge

Hétfő reggel a szakorvosi rendelő pénztárában kezdtem. Mentem kifizetni a vérvételeket. Így utólag vicces a sztori, de ott állva csak felvonni tudtam a szemöldököm.
Úgy kezdtem, hogy belépve köszöntem, egy jó reggelt. Ha jól emlékszem négyen voltak a szobában, de semmi választ nem kaptam. Megismételtem hangosabban. Semmi. Ha nem, hát nem, nem erőszak...
Odaadom a papírt, mire a kis hölgy köszönt, így én akkor már harmadszor. Hölgy hüledezik, hogy itt még ennyit nem is fizettek be, majd kérdezi, hogy mi ez! Nem mintha titkos lenne, de egy pénztárban nekem tényleg el kellene mesélnem, hogy mi "bajom" van, ráadásul úgy, hogy körülöttem még vagy hárman dolgoznak? Vettem egy nagy levegőt és mondtam, hogy meddőségi kivizsgáláshoz. Most figyelj! Másik szobából előjön az a nő, aki korábban nem akarta meghallani a köszönésem. Jelzem nem köszönt még mindig, de volt képe belebámulni a papíromba, hogy mennyi is az annyi és még meg is kérdezte, hogy mi ez. Én rendes gyerek vagyok, megismétlem, hogy meddőségi kivizsgáláshoz, majd kielégítve kíváncsiságában, angolosan távozik. Gyere máskor is vazze!
A pénztáros hölgy "osztozva kínjaimban" elmesélte, hogy az unokatesója is volt lombikon, de kettő abbahagyták, mert ronda lett a bőre. Annyit tudtam csak mondani, hogy egy gyerek miatt nekem legyen nyugodtan ronda a bőröm, majd elmúlik. Aztán lezártuk a témát azzal, hogy az ő unokatestvére örökbefogadott egy gyereket. Nem akartam csatlakozni.
Eljöttem, ő pedig kitartást kívánt azt hiszem.
Lementem a laborba, mert pénteken azt mondták, hogy a befizetést igazoló papírt adjam majd le. Még sorszámot is húztam a leletkiadásos ablakhoz, nehogy szó érje a ház elejét, hogy csak úgy oda pofátlankodom. Azonnal hívtak is, én pedig benyújtom a papírt. MEGKÉRDEZI AZ OTT DOLGOZÓ NŐ, hogy mást nem kell-e csinálnia, mint hogy elveszi a papírt! Néztem rá kérdőn, mondtam, hogy én nem tudom neki mit kell csinálnia, nekem annyit mondtak, hogy adjam oda ezt a papírt. Nem tűnt magabiztosnak a feladatát illetően. Kicsit még álltam ott, hátha kiderül, hogy a rendelő főigazgatójának leánykori nevének utolsó 2 betűjét meg kell-e még szereznem ahhoz, hogy végre elküldjék a vérem és két hét múlva megkapjam az eredményt, de nem szólt utánam senki.