Kutyaharapás szőrével, illetve babával

Mert hát milyen is az élet? Tegnap volt keresztanyám 60. születésnapja és meglepetés partit szervezett neki a fia. Nem sok kedvünk volt, de elmentünk. A család csak annyit tud, hogy régóta babát szeretnénk, de arról fogalmuk sem volt, hogy pont aznap teszteltem (az eredményt tudjuk). Megérkeztünk, beszélgettünk, megjött az ünnepelt, örvendeztünk, ettünk-ittunk. A kisebbik unokát tisztes távolból figyeltem csak, ő 8 hónapos, mindenki kézről kézre adta, aztán egyszer csak kitalálta valaki, hogy én jövök. Nem tudtam kitörő lelkesedéssel tudomásul venni, így azt mondtam, hogy "hát, végül is jöhet". Nagyon gáz voltam. Szerencsére Bence egy kis tünemény, a hangját sem lehetett hallani, így az én ölemben is csendesen nézelődött, nekem meg csak azon járt az eszem, hogy lehetne akár az én babám is. Simogattam a kis kezét, ő meg nézett a nagy kék szemével. B. ott ült mellettem, kicsit játszott is vele, aztán átadtam neki a törpét. Egyszer csak a földön landolt a cumi. A baba anyukája jót mosolygott, de nem érdekelte. B. felvette a cumit, lerakta az asztalra, de kis idő múlva már fészkelődött a csöppség, kellett volna a cumi. B. nézett a gyerek anyjára, kérdezte, hogy a cumi hiányozhat? Anyuka csak rántott egyet a vállán. B. rám nézett felhúzott szemöldökkel, hogy most akkor ennyi? Kicsit még vártunk, nem akart szűnni a nyűglődés, így megfogtam a cumit, elvittem és lemostam, majd beraktam a szájába és minden rendben lett. Nem igazán értettem pontosan, de az anyuka valami olyasmit mondott, hogy második gyerek és végül is nincs kutya...szóval valami olyasmit akart ezzel mondani, hogy csak dugjuk vissza a cumit, amit felvettünk a földről! Eszem ágában nem volt így visszaadni a cumit, de azt sem bírtam kivárni, amíg az anyja végre csinál valamit, és láttam az érdektelenséget, így lépnem kellett. B-vel megbeszéltük, hogy ez a hozzáállás "érdekes" volt.
Szóval tegnap még babáztam is! Fura humora van annak aki az én sorsomat vetette papírra.

Egyébként tegnap hívtam az Intézetet és beszéltem a Tanár úrral, kérte, hogy holnap még teszteljek, de máris ült a gép elé és jelezte, hogy 3/4 és 1 év közötti a várólista, valamint, ha most megjön, akkor várjunk meg még egy ciklust és menjünk be hozzá beszélgetni. Talán nem is ártana átbeszélni a dolgokat, hátha számunkra is kiderül valami, mert eddig csak azt hallottuk, hogy mindig minden ok.