ET+14

Csináltam egy tesztet vasárnap (ET+13) hajnalban. Negatív lett. Jobb volt így, hogy B. otthon volt, nem bírtam volna egyedül lenni, nélküle feldolgozni. Úgy alakult, hogy neki volt most több támogatásra szüksége, így nem sok energiám maradt magamat sajnálni. Talán így kicsit könnyebb lesz. Annyit mondott még, hogy egy mérés nem mérés, így abban maradtunk, hogy természetesen csinálok még tesztet holnap és szerdán is, ahogy az elő van írva, de valahogy nem érzem, hogy változás lesz. Tudom sokaknak később ágyazódik be és a teszt később lesz pozitív, de az biztosan nem én vagyok. Nekem ez nem megy.
A hétfő reggeli teszt is negatív. 4:30 körül csináltam. B. fent volt és megkérdezte:
- Csináltál tesztet?
- Igen.
- Mi van?
- Semmi.
Odabújt hozzám, azt mondta, hogy sajnálja. Én nem tudtam megszólalni, csak feküdtünk és próbáltunk visszaaludni. Nekem nem ment, annyira hangosak voltak a gondolataim. Aztán jelzett B. ébresztője. Akkorákat sóhajtozott, majd megszakadt a szívem. Hozzáértem, hogy tudja fent vagyok. Összebújtunk, de már nem tudtam tovább tartani magam, csendesen gördültek le a könnyek az arcomon. Mikor megsimogatta az arcom, érezte, hogy sírtam. Kicsit próbáltunk beszélgetni, hogy mi is legyen most. Abban maradtunk, ma felhívom az Intézetet, beíratom magunkat abba a nyavalyás hosszú sorba, aztán majd lesz valahogy. Volt egy kis önostorozás, mert annyira sajnáltam, hogy nem adhatom meg neki, amire vágyik, úgy éreztem csak az én hibám, hogy nem tudom megtartani a pöttyeinket. B. azt mondta, hogy mi ketten vagyunk egyek, így eszembe se jusson azt gondolni, hogy miattam nem jön össze. Azt mondta, hogy majd legközelebb. Kicsit még pityeregtem miután elment, aztán talán aludtam is pár percet. Érdekes volt, hogy fürdés és hajmosás után, már nem is éreztem annyira nyomorultul magam. Végül is, mint korábban írtam, nem történt változás, minden maradt a régiben. Talán korai lenne már most tudnom, mi lesz a következő lépés, de azért már körvonalazódik bennem. Pár hónap pihi jön, aztán újra átgondoljuk merre menjünk tovább, ezen a nagyon nehéz, nagyon hosszú úton.