A szerdai negatív teszt után abbahagytam minden gyógyszert és vártam. Vasárnap reggelre már kész ideg voltam, hogy miért nem jön meg. B-nek említettem, hogy még mindig semmi. Nem kellett volna! Újra remény csillant a szemében, menjünk, vegyünk tesztet. Elmentünk, megcsináltam, negatív lett, majd pár óra múlva megjött. Most már nem csak lelkileg fáj. Legszívesebben otthon gubbasztanék. Szabályosan félek, rettegek attól, hogy nem lesz gyerekünk.
B-nek ma van a szülinapja. Egy dolgot kért csak, egy két csíkos tesztet. Nem tudtam neki megadni. Reggel énekeltem neki a telefonban, illetve csak elkezdtem, a "boldog szülinapot...", de annyira nevetett, hogy abba hagytam és nevettem én is. Mondtam neki, mennyire sajnálom, hogy amit kért, a két csíkosat nem adhattam meg, azt mondta, hogy ezen aztán tényleg ne aggódjak, jó lesz neki a csokis keksz is :) Szerelmes vagyok a férjembe :)
Szeretnék már jobban lenni, szeretném újra hinni, hogy nekünk is megadatik majd. Egyelőre nem megy.
Ma reggel ráálltam a mérlegre. Nem tudom mit is vártam! 60 kg. Atyaéééég. Minden lombik után felszökött a súlyom, most sem volt másként. Döbbenet. Ez a +4 kg 4 hét alatt jött fel, de nem 4 hét alatt fog lemenni! Ma reggel egy nagy poncsóban jöttem dolgozni, ami ápol és eltakar. B. szerint járjak el úszni. Meg van ez az ember őrülve? Olyan helyre akar küldeni, ahol egy szál fürdőruhában kell lenni!!!
Nem tudok rendesen dolgozni, mert nem tudok koncentrálni, nincs kedvem semmihez, pedig süt a nap, szóval még a rossz időre sem tudom fogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése