Amikor valamit nem engedek neki, akkor hisztizni kezd. Hisztis sírás, csukott szemmel elindulás bármerre. Amikor nem felém indul el, akkor képes addig menni, míg beüti a fejét. Ilyen pl. akkor van, mikor nem szeretne aludni. Négykézláb megy a fej vagy lábvéghez a kiságyban és koppan a feje. Persze nem koppan nagyot, de ez a kopp abban a lelkiállapotban pont elég, hogy mégjobban rázendítsen. Az a veszélyesebb, mikor mérgében a járólapba fejel, orrol vagy beüti a száját. Ezek valóban fájdalmasnak is tűnnek, szóval vígasztalom is. Nem igazán tudom, hogy szét tudja-e választani ilyenkor a tiltást és az ölelgetést vagyis, hogy mit miért kapott. Mikor feláll valahová, de elesik, vagy nem tudja behajlítani a lábát és szegény feszül, akkor megyek, segítek neki, de azonnal visszaáll ugyan oda. Nem érdekli, hogy nem volt jó neki ott az előbb. Tegnap nem engedtem, hogy a virágcserépbe kapaszkodva felálljon. A cserép nem olyan nehéz, hogy őt megtartsa. Mérges lett, felém fordult és megharapott. Mikor ismét nem engedtem, akkor pedig a fejét ütögette hozzám.
Kicsit talán koraiak ezek a hevesnek mondható kirohanások, nem? :)
Az én kisfiam is méregzsák, most múlt egy éves. Úgy hisztizik, hogy zeng a ház. Legtöbbször azért, mert nem engedek meg neki valamit, vagy mert beteszem a járókába kicsit. Ilyenkor zokog keservesen, ömlik a könnye.
VálaszTörlésÁllítólag most alakul ki az akaratuk, azért vannak ezek a kirohanások :-)
Ok, de Gellért még csak 9 hónapos :)
VálaszTörlés