Már előre féltettem a kis manót, mi lesz, mikor majd eljön a borulós időszak, mert a szobák kivételével mindenhol járólap van. Vettünk sérülést tompító cuccokat, mint pl. habtapi, de mindenhová nem lehet tenni, az egész lakást nem lehet leburkolni vele. Tegnap sikerült neki buksin landolni :( Valahogy úgy térdelt fel, hogy elvesztette az egyensúlyát, én nem értem el, ő pedig hátradőlt. Nagyot koppant a buksija hátsó fele. Nekem abban a pillanatban megállt a szívem, de ugyanebben a pillanatban B. már ott is volt, így felvette. Még ebben a pillanatban az is történt, hogy elfordultam, hogy ne lássam mi történik. Erre, hogy én ezt csináltam, csak később jöttem rá és ezért hihetetlen szarul éreztem magam. Hallottam, hogy már nem is sír olyan keservesen, szüleim is itt voltak, apu jött, őrá már mosolygott, előkerült egy hideg dobozos sör, amit pár másodpercre a buksijára tettek, én meg csak álltam és szégyeltem magam, hogy ennyire megijedtem és lefagytam. Anyu átölelt, hogy megnyugodjak, mondta, hogy semmi baj, mondta, hogy lesz még ilyen. Közben kicsit pityeregtem és ő is. Este, fürdetéskor megbeszéltük B-vel a történteket. Abban maradtunk, ha csak én lettem volna vele, biztos másként reagálok, de így, hogy ő pont ott volt, én nem mozdultam. Azóta ezerszer végigjátszottam magamban a történteket, de én nem találok magamnak mentséget :(
Baba jól van, még csak púpja se lett azon a gyönyörű kis kerek fején!
A humor sokszor segít feldolgozni a történteket, de most csak azért, mert nem lett baj tehát
Geri vs járólap
1:0
Azért lett Geri győztes, mert én voltam a bíró és mert nagyon hamar megnyugodott
mert jó kemény kis dió buksija van
és mert a járólap nem nyerhet sosem
és mert nagyon szeretem ezt a kis fickót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése