Átállás

Furcsa érzés, hogy legutóbb nem sóvárgást éreztem, vagy valamiféle fájdalmat, szomorúságot mikor  kisbabát, gyereket láttam, vagy kiderült, hogy valaki terhes. Szabályosan idegen volt a helyzet, nem is tudtam mi történik! Nehéz az átállás! Valaha azt mondtam, hogy ha nekünk egyszer összejön a baba, akkor én biza nem fogok nyafogni, mert hát erre vártam hosszú éveket, de mint a múltkori bejegyzés is mutatja, azért néha összejönnek a dolgok és kikívánkozik belőlem :) Ettől egyébként könnyebb és nem lenne hiteles a történet, ha az árnyoldal nem szerepelne. Jelentem egyébként, hogy a hasmenéses ügy rendeződni látszik, a szelek azok amik még maradtak, de a fejfájásom nem múlik, így azt biztos megemlítem majd hétfőn a dokinéninek. A gyomorégés is jelentkezik reggel, este, hajnalban, erre Salvus vizet kezdtem inni. Egyébként ha a hányás helyett ezek lesznek, nekem jó!
Eddig is erős volt bennem az érzés, hogy anya lehessek, de most, hogy megint minden velem történik, valamiért erősebb lett egy másik érzés is. Nagyon vágyom arra, hogy B mindenben osztozhasson, hogy megadhassam neki az apává válást. Most lehet, hogy hülyén fogalmazok és nem vagyok érthető, de ezt nem tudom másként leírni! Nézem őt, miközben nekem készít vacsit, mert azt mondja mindent megad ami tőle telik, mert ő így tud részt venni és részt vállalni (ez eddig is így volt :) ) és én nem tudok egyelőre átadni semmit az érzésből, hogy odabent lakik valaki, hiszen még én sem merem mindig elhinni és arra a kérdésre, hogy hogy vagyok, nincs sokféle variációm, az "ugyan úgy" és a "sehogy" között válogatok. Szóval kérdezi mi a helyzet én meg azt mondom neki legtöbbször, hogy "nem tudom", vagy hogy "a helyzet változatlan" :) mert nem merem azt mondani, hogy minden rendben, közben meg annyira szeretném, ha felszabadultabbak lehetnénk és büszke lehetne és én is az lehetnék és és és és....
Gondolom ez akkor lesz majd az igazi, ha tényleg letelik ez a nyüves 12 hét és már a pocakom is úgy fog kinézni, mint egy terhes kismamáé, nem mint aki felszedett pár kilót és úszógumija nőtt így nyárra a bikiniszezonra :D Tudom, hogy majd a 12. hét után újabb és újabb frászkarika jön, de mégis bízom benne, hogy lazábban leszünk, lazábbak leszünk, mert az annyira jó!
Egyre többet tudják, hogy kisbabánk lesz. Nem tőlünk, de valahogy terjed a hír :) Nagyon sokan vannak mellettünk, akik tényleg velünk bíztak és reméltek, drukkoltak és örültek, úgyhogy hiába mondtuk, hogy még kicsit tartsuk vissza az infót, ők sem tudnak hazudni, ha valaki megkérdezi tőlük, hogy mi van velünk, akkor büszkén mesélik, hogy sikerült! Azt mondta tegnap az egyik barátom nagymamája (aki szintén továbbadta az infót :) ), hogy tessék örülni, hiszen ennek a babának mindenki tiszta szívből örül, aki nekünk szurkolt. Szóval próbálok örülni :)
Az viszont kifejezetten megrémiszt, hogy mennyire nem vagyok képben a terhesség alatti labor és egyéb vizsgálatokkal, ráadásul itt nincs nagyon idő variálni, nem mondhatom, hogy majd a következő hónapban utánanézek, mert ha menni kell, akkor menni kell, ugyanis ez az idő így is nagyon megy ám! Elkezdtem utánanézni, utánaolvasni, hogy mik várnak rám és a frászt kaptam. Nem csak attól, hogy mennyi minden vizsgálat létezik, hanem attól is, hogy mindez mennyibe is kerülhet. Nekünk most Győr után igen csak üres maradt a kassza :( A legnagyobb gondom, hogy vénségem miatt mennyi minden javasolt és ajánlott mindazok közül, amiket el akartam kerülni. Nem akartam megszúratni a pocakom, de úgy néz ki, hogy nem lehetek majd én sem másként nyugodt. Audrey nagyon szépen összeszedte és összeírta amiket eddig én is olvasgattam, így kicsit összeszedettebb és érthetőbb számomra is, köszönet érte :)
Tegnap úgy döntöttem, hogy először megvárom a jövőhét hétfőt, hogy a saját dokinénim mit mond, mit lát, mit javasol, aztán jöjjön aminek jönnie kell! Át kell állnom terhes üzemmódba!