A csend után

Szeretném ismét megköszönni mindenkinek, aki segíteni próbált nekem!!!!
Úgy néz ki, hogy helyére kerültek a dolgok. Meg- és átbeszélgettem magammal és másokkal a hülye gondolataim, a hülye érzéseim. El tudtam fogadni azt ami történik velem, velünk és már jól vagyok. Nem volt egyszerű, talán mondhatom azt is, hogy a depresszió küszöbéről sikerült hátralépni, megfordulni és elindulni az ellenkező irányba. Nem egyik pillanatról a másikra, de hát ez is egy olyan út volt, amin végig kellett mennem. Szerencsés, akinek nem kellett, akinek ez könnyen ment!

A szonda megbukott többszöri próbálkozásra. Egy idő után már nem éreztem, hogy ugyanúgy szívná a cicit, mint eddig, hiszen könnyen jött a szondából a kaja. Sokat ficánkolt, kezdte zavarni a szonda, nehezen tudtam becsempészni. Tiszta kabaré volt, ahogy próbáltam megakadályozni, hogy ne öntsem nyakon a tápszerrel :) A kapott inger (mármint a cicimnek) pedig nem volt elég ahhoz, hogy több tejem legyen. Etetések alkalmával max 10-10g maradt, vagy annyi sem. Próbáltam még a szaporító fejést, csináltam akkor is, ha nem jött belőle semmi, ez viszont megdőlt, mikor Geri max 30 percre csökkentette a nappali alvásait és nem tudtam végigcsinálni azt a bizonyos 7-7-5-5-3-3-at. Csináltam, amíg volt időm, de nem javult a helyzet. A sört is újrakezdtem, lefekvés előtt ittam meg, hogy reggelre lássam vagy érezzem a hatást, legyen elég idő telítődni, de még csak nem is feszült a cicim. El kellett fogadnom, hogy ez ennyi volt részemről. Azóta megnyugodtam és szerintem ezt Gellért is érzi :) Az meg bónusz, hogy a férjem is látja, hogy jól vagyok és ettől neki is jobb :) Szombat reggel még volt egy feszülésem, mert szerettem volna, ha B tud tovább aludni, de a kisfia ordított pelenkázás közben, aztán nem akart karban sem megnyugodni. B végre megértette velem, hogy ez őt nem zavarja, Geri az ő fia is, ő tudja, hogy ez ilyen, legyek szíves ezzel nem foglalkozni. Vasárnapra sikerült :)
Már a nap közbeni sírás sem ráz meg, nem akadok ki tőle. Rá kellett jönnöm, fel kellett ismernem, hogy Gellért mennyire jó baba :) Többször jöttünk-mentünk, vásároltunk, intézkedtünk úgy, hogy jött velünk. Előfordult, hogy sírt kicsit a kocsiban, vagy bevásárlás közben, de tudtuk kezelni, mondhatni nem zavart minket, ha sírt, nem érdekelt, hogy más mit szól. Próbáltuk nyugtatni, a cumi erre többnyire megoldás volt. Ha megunta, kiköpte :) Éjszaka szuperül alszik, 7-8-9-10 órát is tud egyhuzamban. Nap közben már egyre többet játszik. Meg kell zabálni, ahogy gagyarászik, csücsörítve mondja a magáét és izeg-mozog. Volt már, hogy letettem aludni, de keresztben ébredt az ágyban :) Olyan, mintha máris az oldalára akarna fordulni. B bázisugrónak hívja, ahogy az ő mellkasán fekszik, de közben keze és lába, feje megemelkedik és még nyökög is hozzá. Nem is tudom, hogy bírja olyan sokáig megemelve tartani a fejét! Nagyon ügyes és nagyon "nagyfiú" már :) Mások azt mondják, hogy milyen kicsi, de én látom, hogy már nem az :) Bármilyen rossz napja is van, esetleg nem sikerül csendesen elaludnia, mégis mosolyogva ébred. Ilyenkor értem meg, hogy minden úgy jó, ahogy van, ő boldog baba és mi boldog szülők leszünk.
Most épp tápszer tesztben vagyunk. Humana-t evett, de sokszor, több napig nem volt kaki, ha pedig volt, akkor nagyon kellett nyomnia, nagyon sok jött és sírt is :( Mivel volt itthon Milumil és úgy gondoltuk, hogy azt ne dobjuk ki, adtunk neki belőle és láss csodát, lett kaki. Szegényem ilyenkor sikítósan kakilt, még mindig keményet, így úgy döntöttem, hogy megpróbálom, hogy csak a Milumilt adom, kíváncsi leszek mi történik.
Még mindig sajnálom, hogy ez a szoptatás nem úgy sikerült, mint azt gondoltam, de majd legközelebb ;) Már nem nehéz kistesóban gondolkodnom, persze, nem holnap! :)
Szép az élet, süt a nap, jön a nyár! Mi kell még? ;)