CafeMom Tickers

2014. március 31., hétfő

Péntek, szombat, vasárnap és hétfő reggel.

Szonda - próbálkozás 2-3. pénteken
A második próbálkozás már totál nem ment olyan simán, mint az első, a harmadik meg kész katasztrófa volt. Gellért egyre jobban vergődött, egyre nehezebben tudtam becsempészni a csövecskét. Le is mértem kaja előtt, hát nem volt valami megdöbbentő az eredmény. Tudom, ne várjak ilyen hamar csodát. Mindkét mellből 10-10g, ezt is ugye még a szonda előtt produkálta, közben meg semmit, mert visszamértem utána is. Eddig, ha csak minden 2. etetéskor volt cici, akkor azért több sikeredett, 30-50-70, de így, hogy mindig cicire teszem, csak ez a 10-10.
Szombat reggelre már 3 napja nem volt kaki és én egyszerűen nem tudtam kivárni, hogy mikor lesz, szóval használtam egy kicsit a hőmérőt (rugalmas a vége) és még a szombati programunk indulása előtt megjött a sok-sok-sok eredmény. Aztán szombat reggel elmentünk "vendégségbe" (B. segített a barátjának szőnyegpadlót lerakni), ott pedig átjöttek az ottani szomszédok, akik Gerit akarták látni, így nem álltam neki szondáztatni. Az ott töltött időben, az ottani utolsó altatást (én hülye), gondoltam megoldjuk a nappaliban, hiszen korábban is ott aludt el, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy addig ott viszonylag csend volt, most meg mindenki ott volt kint, székeket szereltek akkumulátoros fúróval, meg mindenki Gerit akarta altatni és ha kell, ha nem simizték a hátát. Hiába mondtam én, hogy ő, ha megnyugodott már nem igényli. Szegényem csak nyöszörgött, nem nyugodott, így felvettem. Találtam egy szobát, benne egy kanapé. Mondom B-nek, hogy itt leteszem, segített biztonságossá tenni a fekhelyet. Már épp jó lett volna neki, mikor bejött a barátnőm, hogy majd ő altatja, menjek ki nyugodtan, beszélgetni. Aranyos, mert mindig tehermentesíteni akar, ha sétáltunk ő akarta tolni a kocsit, meg adjam oda neki, majd ő büfiztet stb. Neki van két lánya, akik már egész nagyok (7 és3 évesek), tehát nyugodt szívvel bízom rá a gyereket,de ő még nem ismeri a kisfiam. Kimentem a nappaliba. Pár perc múlva jött, Gellért a karjában, hogy nem akar aludni, inkább kihozta. El is volt 5 percig, aztán jött a sírás. Átesett a holtponton, mert ezek után nem volt megállás. Hiába tettem cicire, már nem nyugodott meg. Összepakoltuk magunkat és eljöttünk. A kocsiban persze elbóbiskolt, de nem aludt be rendesen. Hazaérve ébredt és indult a folyamatos üvöltés és a szokásos bármit csinálsz nem jó semmi. Hosszabbra nyúlt a program, mint gondoltuk, szinte egész nap ott voltunk a vendégeskedésben, ami ezt leszámítva jól alakult. Megbeszéltük, hogy legyen valami szabadtéri program is, mert nagyon jó idő lesz, így vasárnap irány a Kopaszi gát. Reggel Gellért lenyomott még egy sor üvöltést, mert későn vettem észre, hogy álmos, vissza kellene kicsit tenni az ágyába, de aztán lecsillapodtak a kedélyek, jött a következő kaja. 11:30-tól, majdnem 4 órát kint voltunk. Itt is csak a végefelé kezdett nyűglődni. Egész nap elvolt a babakocsiban, igaz mélyen itt sem aludt, de pihengetett. Az egyik kajáldában kértem, hogy melegítsék meg neki a vizét, majd enni is kapott. Nem igazán nyugodott meg, így sétáltunk még, hátha elpilled a kocsiban, de nem tette. Gondoltuk, akkor leheveredünk a fűbe, úgyis jó lenne egy pelus csere, mert kaja előtt nem volt. Édes volt, mert jót nyújtózott, de aztán csak ficeregni kezdett, szóval úgy döntöttünk induljunk el hazafelé. A kocsiig aludt el úgy, hogy betehető volt az autósülésbe, de aztán ébredt, viszont csendben volt, majd a ház előtt ájult be, de persze annyira nem, mint szerettük volna. Kivettük, átöltöztettem és megint nem tudott megnyugodni. 1 órát minimum üvöltött. Csináltam én vele mindent, de nem hagyta magát, aztán cicire tettem fekve (mindketten feküdtünk, mert hulla fáradt voltam), így megnyugodott, persze mindezt a fürdetés előtti fél órában. B-vel megbeszéltük, hogy ehhez a sokat nem vagyunk otthon programhoz ő még kicsi lehet, mi hiába mennénk már vele ezer felé :) Van aki azt mondja, hogy nem baj, ha hamar megszokja, de azt hiszem inkább a fokozatosság mellett kellene dönteni :) A vasárnapi mizériához tartozik, a hogy öltöztessem a gyereket program. Sikerült túl öltöztetni, mert megizzadt a babakocsiban :(
Ez a mostanában történő üvöltősorozat kikészít, pedig tudom, hogy Gellért egyébként nagyon jó baba. Konkrétan azt érzem, hogy nem akarom őt ilyenkor :( és mondhat bárki bármit, én biza leteszem és hagyom sírni, mert nem érezem, hogy lenne különbség akkor, ha a karomban, rajtam, velem üvölt, mint mondjuk a hintában vagy az ágyában. Természetesen ma reggel, mikor nem sírással ébredt és láttam a kis álmos buksiját, minden megdőlt, akartam őt, úgy ahogy van :) Türelmes volt, míg átpelenkáztam, aztán persze indult a sírás, mert míg készült a kaja, addig üvöltött. Nem szondával etettem, pedig azt terveztem, hogy mától újra kezdem :( A következő kajánál megpróbálom újra, bár azt gondolom csendesen, lábujjhegyen, hogy nem hiszek benne, mert nagyon sok kérdés és kétség van bennem a sikerével kapcsolatban. Ráadásul a mikrós fertőtlenítőben megolvad a szonda. Brrrrrrrrr.
Ami ma, hétfő reggel működött - evett reggel, majd letettem, hátha játszik. Kicsit játszott is, de már unta és ásított, de még nem volt igazán álmos, így felvettem, gondoltam a karomban még pillázik. Betettem az ágyába, de csak nyűglődött. Kapott még egy kis kaját, a cumi végére bealudt kicsit. Letettem, 15 perc múlva már aludt és az igazi sírás kimaradt. Hogy ez holnap is működik-e, nem tudom! Egyébként már tegnap észrevettem, hogy néha már nem csak az egész öklét nyomja a szájába, hanem konkrétan megtalálta a hüvelykujját. Most épp 10-20 perce nyugtatja magát vele. Hüvelyujja a szájában, a többivel pedig az orrán zongorázik, kaparássza az orrát, szemét, arcát. Fogalmam sincs, hogy most mikor is kelt, ébredt. Nagyon erőteljesen nyöszörgött az öklével a szájában, csukott szemmel. Megkapta a cumit, szeme még mindig csukva, nyugodtabb lett és azóta is "alszik". Akkor most meg kell várnom, míg sírni fog és totál elege lesz a kiságyából? Ha sírva veszem ki, megnyugszik majd? Mi a fenét csinálok vele, ha nem akar majd játszani? Na ezek azok a kérdések, amik feszültségben tartanak minden nap. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy nem beszél és nem mondja meg mit szeretne :):):)
Kicsit sikítozva ébredt fel igazán. Kihoztam és most a kanapén, egy pléden a játszóállványán lévő majmot püföli :) Valameddig :)

8 megjegyzés:

  1. szia Popi!

    annyira jó olvasni amiket írsz! én is tele vagyok kétségekkel a babám működését illetően :) nálunk bevált az evés utáni közös játék, aztán utána hagyom kicsit egyedül játszani, ami egyre jobban megy Neki. a vendégségbe járás nálunk is hasonlóan kezdődött, aztán kezd már belejönni a Picur is, most féléves, és már el tudok Vele menni egész napra az unokatesókhoz, anélkül, hogy utána hisztizne. viszont arra figyelek Neki hogy jó aludni és mikor, és én altatom szigorúan. tök jól csinálod és le a kalappal, hogy szondával próbálkozol! nyugodt hetet kívánok! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon drukkolok neked, kitartás a szondához!
    Nálunk is ugyanez a helyzet a nyűgösséggel, kettőnkön kívül minden társaság túl sok még neki. És ha átbillen a holtponton, akkor nagyon sír, nem alszik és egy ponton túl jön a parttalan üvöltés. Ma egy tündér - most éppen 3 órája alszik, ami 8 hetesen elég nagy dolog. Csütörtökön itt volt anyós, aki kapkod, állandóan beszél, hadonászik. A gyerek sajnos megérzi ezt, átveszi a negatív vibrálást és egész nap zaklatott volt. Szombaton kötelező ebéd anyóséknál, ugyanez a helyzet, a kisasszony még a babakocsiban sem nyugodott meg, kézben kellett sétáltatni. Ha az apjával ketten vagyunk vele, vagy valamelyikünk egyedül, egy tündér! Hát most jön a fejvakarás, hogy ki és mennyire fog megharagudni, de nem vagyok hajlandó heti 2 napon kitenni ennek a gyerekemet.

    VálaszTörlés
  3. tök ügyes vagy Popi :)
    egyetlen dolgot 'tennék szóvá', és ezt is pusztán gondolatindítónak szánom, nem kritikaként írom. azt írod, hogy nincs különbség, hogy rajtad/nálad sír Geri, vagy a kiságyában/hintájában. próbálj meg visszaemlékezni valami nagyon szar időszakra az életedben, és próbáld elképzelni, hogy ebben a szar időszakban egyedül, a kanapén ücsörögve sírdogálsz bánatodban, VAGY ott van a férjed/anyukád/barátnőd/bárkid, akihez oda tudsz bújni, és el tudod zokogni neki a gondod-bajod. ebben az esetben is azt gondolod, hogy ennek a Popinak tökmindegy, hiszen így is, úgy is bömböl???? :) biztos vagyok benne, hogy nem. puszillak és szivecske :)

    VálaszTörlés
  4. A gondolatindítással nincs gond, csak már nem tudom mit is gondoljak. Logikus amit írsz, de eddig minden logikámat bevetettem, Geri pedig másként reagált, lehet, ő másként gondolta :) Egyszer ott kellett hagynom, mikor sürgős dolgom volt a mosdóban. Ő ordított, majd abbahagyta. Mikor visszatértem, ahelyett, hogy örült volna, hogy újra lát, nekiállt sírni. Ott hagytam, elhallgatott. Szóltam hozzá, újrakezdte! Nem bír a gyerek :D

    VálaszTörlés
  5. Csinálta már máskor is azt, hogy megnyugodott és újrakezdte, ha a közelébe mentem. Rajtam, velem pedig nem sikerül megnyugodnia :( Lehet nem elég széles a vállam, a mellkasom, a karomban nincs elég meleg vagy nem elég kényelmes. Nincs jó anyaszagom :( Cicire téve, mivel nem szopizik rendesen, nem jön tek, csak felidegesíti magát és vergődik. A szívverésem sem nyugtató :( Hogyan tovább? Most épp úgy, hogy letettem, sírt. 5 perc múlva felvettem. 2-3 perc alatt megnyugodott. Letettem és aludt. Reggel a nyugtató 2-3 perc után újra sírt, de nem telt el 5 perc és aludt.

    VálaszTörlés
  6. Ja, és nem minden áron teszem az ágyéba, hogy aludjon és ne sírjon, csak ha azt látom, hogy álmos :)

    VálaszTörlés
  7. ez egy kisbaba, nem egy függvény, hogy logikus legyen :D
    nyilván megvan már a rutinotok valamilyen szinten, és nincs ember, aki nálatok jobban ismerné Gerit, csak arra akartam rávilágítani reggel, hogy hagyhatjuk ilyen-olyan ideológiákkal sírni a gyereket (és lássuk be, azért az anyukáknak is vannak ilyen-olyan szükségletei, nyilván adódhatnak olyan helyzetek, hogy sírni KELL hagyni, mert éppen abban a szent minutumban nem tudsz ugrani), de ahogy nekünk sem mindegy, hogy a környezetünk hogyan (nem) reagál ránk, a babáknak sem. én is hagytam sírni Zs-t, nehogy azt hidd, hogy nem, csak azt ismerd fel, hogy neki egyáltalán nem mindegy, hogy Te ekkor ott vagy-e vagy sem - én legalábbis így gondolom. sírás és sírás között is van különbség, ha Gerinek van olyan sírása, amikor tényleg nem fogad el Téged, akkor lehet, hogy valóban jobb hagyni. nálunk ilyen nem volt, de minden gyerek más :)

    VálaszTörlés
  8. "Lehet nem elég széles a vállam, a mellkasom, a karomban nincs elég meleg vagy nem elég kényelmes. Nincs jó anyaszagom :( Cicire téve, mivel nem szopizik rendesen, nem jön tek, csak felidegesíti magát és vergődik. A szívverésem sem nyugtató :( Hogyan tovább?"


    olvasva ezeket a mondatokat az jutott eszembe, hogy nem ezekkel van a baj, hanem a benned lévő feszültséggel. Az, hogy az etetés ilyen problémás, hogy belül őrlődsz, hogy tudj sokáig szopiztatni (amit persze megértek), és ezt a babád megérzi. Iszonyú jó radarjaik vannak a gyerekeknek, olyan dolgokat megéreznek a szülőben, hogy csak na...

    VálaszTörlés

Látogatók

olvasók innen-onnan