Szeretjük egymást

Pár nappal ezelőtt Gellért a szokásos esti nyűglődését produkálta, B pedig próbálta nyugtatni. Leült vele a kanapéra, majd szembe fordította magával és "beszélgettek". Gellért pukizgatott, B meg jókat nevetett rajta, aztán a következőt vettem észre. Egy ilyen "büdi" puki után B rázkódott a nevetéstől, persze csak finoman, Gellért pedig grimaszokat vágott és mosolygott, majd B mondta neki, hogy nagyon szereti őt és láttam, ahogy letörli a könnyeit. Megható volt...szeretem a férjem :) . Jobban, mint valaha! Mikor a sok nyűg és sírás után Gellért ilyeneket mosolyog és édesen grimaszol, jelezvén, hogy jó neki velünk, akkor abban a pillanatban elfelejtjük az összes sírást, hisztit, gondot és csak a mindent elborító szeretet marad :) Mikor ágyba kerülünk és B még tv-t néz, én meg esetleg megnézek még egy-két dolgot a neten, B átnyújtja a karját, csak hogy hozzámérjen, akkor tudom és érzem, hogy szeret. A nap végére, ennél több nem is kell nekem. Valahogy így szeretjük mi egymást mostanában :)

Egy kicsit még kiszolgáló személyzetnek érzem magam, de azért már klasszisokkal jobb minden :)