Szobor

Próbálnék stílusos lenni és naprakész, így azt írom, hogy a legborzasztóbb anya díjra, ha jelöltek volna, megnyertem volna az Oscart, de tudom, hogy ilyen esetben, azaz a legrosszabb valamire jelöléskor inkább az Arany Málna járna :(
A mai nap katasztrófa volt. Milyen jó, hogy ma már írtam egy bejegyzést arról, hogy a törpe jól bírja, ha ébresztem. No, ma nem kellett ébreszteni, mert el sem aludt igazán, sőt, vergődött, sírt, ordított, nyűglődött, szinte egész nap cicin volt, gondoltam, ha tele lesz a pocakja, akkor elalszik végre. Már komolyan mondom nem volt mit szívnia! A bal mellemből tényleg nem jött már semmi! Próbálkozott szegény, de csak elengedte folyamatosan, mert nem volt mit enni, így áttettem a jobbra, onnan evett, beájult, de amint az ágyába került, ismét indult minden elölről. Hiába adtam oda a cumit, kiköpte és máris indult a sírás. Késő délutánra úgy voltam már, hogy ordítani tudtam volna a tehetetlenségtől, így csináltam 30g tápszert és odaadtam neki, gondolván ez elég lesz és megnyugszik. Őrült módon és mohón elkezdett tátogni, mint aki nem evett 1 hete, elkezdte kapkodni a fejét, hogy még, még, még. Csináltam megint 30g-ot. Míg a 2 adag tápszert csináltam, ő végig ordított az ágyában. Megérkezett a férjem, látta rajtam, hogy padlón vagyok, épp a 2. adagot ette a gyerkőc. Átvette a gyereket, nála egész jól viselkedett, de igazán nem volt hajlandó megnyugodni, lefelé görbítette a száját, így néztünk egymásra és abban maradtunk, hogy csinálok még 20g tápszert. Így a végére benyelte a 80g-ot és leraktuk. Kicsit nyüszögött még de megkapta a cumit és azóta alszik. Lelkiismeret furdalásom van mindezért és még 1000 dologért, de ez van. Borzasztó vagyok!!!!
Van egy csomó olyan dolog, ami nem konkrétan a babáról szól, mégis sírva tudok fakadni, ha arra gondolok mennyit vártunk erre a csöppségre én meg azért türelmetlenkedem, hogy mikor lehet már fürdeni, hogy mikor lesz már olyan a hasam, mint korábban, hogy lemegy-e egyáltalán, hogy ez a vastag barna csík a hasamon elmúlik-e, hogy milyen botrányosan néz ki a köldököm, hogy mikor bújhatok már a férjemhez (feszkó oldásnak sem lenne rossz). Tudom sok dolgot csinálhatok majd a 6 hetes kontroll után, de most úgy érzem, sosem jön el :( Önzőnek érzem magam :( Miért panaszkodom állandóan? Miért van mindig valami bajom? Mi baj van velem? Gyárthatnék ideológiát és meg tudnám magyarázni, hogy a kimerültség és a hormonok és a megfelelési kényszerem és és és. Talán valóban mindezek miatt van ez. Kétségbeestem és ez lett belőlem. Egy rakás kaki.
A tegnapi napja jól telt, remélem a holnapi jobb lesz! Nem akarok elégedetlennek tűnni, hiszen ez a csöppség egy tündér, éjszaka csak 1x kel fel. Jut eszembe, akkor mitől is vagyok kimerült?
Édesem ráadásul sokat mosolyog és gyönyörű és egészséges, csak én vagyok ilyen borzasztó :(