Édes tudatlanság?

Úgy olvastam, sokak a mi kis közösségünkből épp besokalltak a vizsgálatok és azok eredményei kapcsán, valamint elegük lett a neten kutatásból, mert valljuk be, az aztán tényleg maga a fertőző betegség. Az ember lánya maga lesz az orvosi ló! Bármit írnak, máris magamra ismerek, máris vannak tüneteim, legfőképp a meddőség és azonnal, talán még orvosi segítség nélkül is beszedem azt a valamit, amit más már kipróbált és várom a hatást. Lesz is hatás, hol ilyen, hol olyan, de legfőképpen amolyan semmilyen, mármint az eredményt illetően. Ebbe a besokallós sorba most én is beállok. Olvastam valahol egy több oldalas vizsgálati kiírást, melyből, ha csak átfutva is, de látszik, hogy nekem max 1 oldalnyi lehet meg. Őszinte legyek? Úgy érzem, hogy A TÖBBIT MOST PONT LESZ@ROM. Annyira belefáradtam a gyógymódok és orvoskeresésbe, eredmények várásába, azok értékelésébe, majd a helyzetek javításába, hogy elment a kedvem. Az is igaz, hogy mint bajt, nálam egyelőre az IR-t tudták felmutatni, amire ha még emlékszünk a doki azt mondta, hogy nem is olyan rossz az eredményem! Kinyomtattam ezt a sok-sok oldalt, gondolván, hogy beviszem az Intézetbe, odadugom a dokibácsi orra elé és megkérdezem mit gondol. Nekem türelmem sem volt teljesen végigbogarászni, mert közben csak felidegesítettem magam. Még én mondom, hogy beleástam magam a témába? Kismiska vagyok én ehhez. Konkrétan semmit nem értek, de talán már nem is akarok. Eddig úgy gondoltam jó lenne, ha találnának valamit, de most a frász jön rám, hogy MZ/X vagy az egész Mézga család ott van a véremben, a méhemben, a fülemben, vagy akárhol máshol és még a végén kiderül valami egyéb fura 3 vagy 4 betűs rövidítéses baj, amire gyógyszert kell szednem, vagy épp minden délben fejen állnom, majd úgy járok, hogy a gyógyszerek és sanyargatások ellenére sem javul, sőt esetleg romlik a helyzet! Mi a francért nem működik ez rendesen? Valóban lehet valami lappangó vackom, ami befolyásolja ezt? Sokat töprengek, hogy mi tévő legyek!
Anyukám barátnőjének nem lett gyereke. Jártak ők is egy Intézetbe, valamikor a 80-as években, de akkor még annyira keveset tudtak. Mit mondana ő, ha meglátná ezt a listát? Talán azt, hogy ha ez neki meglett volna, máris nyakába vette volna a várost és ment volna vérvételre?
Úgy gondolom ezt tenné!
Talán mégiscsak elő kellene venni ezt a listát és átbogarászni rendesen? Bár előre kétségbe vagyok esve, hogy mennyi minden kiderülhet még. Az is eszembe jut, hogy majd annyi évesen, mint most anyu barátnője (57) mit fogok gondolni erről a listáról? Elmehettem volna? Hiszen csak pár vérvétel! (sok vérvétel :) )
Igaz, hogy agyon kell majd szervezni, hogy valóban nőgyógyász és háziorvos írogassa ki a vizsgálatokat és el is tudjak menni rájuk, mert maszekba nem tudom megfizetni, de hát ez csak idő és türelem kérdése. Amiben egyébként nem bővelkedem :) és mint korábban írtam, be is sokalltam most a többiekkel együtt, pedig nekem mostanában csak az IR-t nézték.
Meddig lehet ezt csinálni? Kutakodni, vizsgálódni, menni a megoldás keresése után, hinni, hogy valami végre hatásos lesz?