Stagnálások

Ami első sorban stagnál, az a súlyom.
Igaz, a héten láttam a mérlegen 58,6-ot is, de ma reggelre megint 59 volt. Szabályosan úgy éreztem, mintha kinyújtaná rám a nyelvét a mérleg! Úgy is felfoghatnám, hogy ez egy fix 1 kg mínusz, csak hát jó lett volna így 2 hét után fix 58-at látni. Nem vagyok telhetetlen, de azért kicsit mégis. Diétázom, méregetem a szénhidrátot, 5-6x eszem naponta, sokat iszom (vizet), hetente 2x úszni járok, szóval igazán megmozdulhatna valami. Jó lenne egy kis sikerélmény, mielőtt érdeklődésemet vesztem és abbahagyom.

Örökbefogadás témában is állt az ügy, egész tegnapig. Mint már korábban említettem, B-nek nem erénye az ötlet utáni mihamarabb megvalósítás dolog. 3 hete jött haza külföldről és talán emlékszünk, hogy az örökbefogadás témában neki kellett volna telefonálnia és azt mondta, hogy ő arra gondolt, majd ha hazajön, akkor telefonál. Én nem szóltam, csak vártam. Tegnap megtörtént a telefon :) Lassú víz...... Jövő héten kedden kell visszaszólnia, hogy nekünk melyik időpont a jó! Szóval 2 hét múlva megyünk az első megbeszélésre.

B. pesszimizmusa mindennel kapcsolatban szintén szilárd lábakon áll. Egyre inkább úgy érzem, hogy kimozdíthatatlan, nem tudom mi baja van, de szerintem ő sem! Volt 2 vizsgája, amitől tartott, de megcsinálta, sikerült neki, így jogosan reméltem, hogy javul a helyzet, de nem igazán javult. Jeleztem neki, hogy ez most már túlmegy az ingerküszöbömön, így estére már kissé javult a helyzet. Remélem innentől már csak felfelé vezet majd az út! +++