Nem igazán értem, mégis min kell ennyit megdöbbennem. Úgy csinálok, mintha ma születtem volna és mindenre rácsodálkoznék, de ami ennél is megdöbbentőbb :) hogy rájöttem, nem ismerem a férjem kézírását. Sosem láttam még tőle kézzel írott sorokat, vagy mondatokat, max a bevásárlócetlin a szavakat egymás alatt. Most megkért, hogy egy kézzel írt dolgot gépeljek be neki. Gépelgetek, gépelgetek, majd egyszer csak belém hasít a felismerés. Meg is álltam és csak néztem magam elé. A mai világban, már szinte kuriózum, ha bármi kézzel van írva. Hová tűntek a levelek, amiket szebbnél-szebb levélpapírra írtunk, vagy a füzetlapok, amiket futtában téptünk ki valahonnan? Mennyire bensőséges is tud lenni, egy ilyen kézzel írott levél! Az én férjem hagyott nekem üzeneteket többször is itt-ott a lakásban cetliken, de a "szeretlek, imádlak, ölellek", sosem formált több soros mondatot. Érdeklődéssel fürkésztem a sorait. Ismerkedtem a betűivel, a vonalvezetésével. Ez mondjuk csak egy sulis anyag volt, így nincs mögötte személyes mondanivaló, de így is volt olyan szó, amit elsőre nem is tudtam kiolvasni, a mondatai alapján lehet mégis felismertem volna, hogy ő írta. Némelyiknek se eleje, se vége :) Még jó, hogy tudom mit akart írni. A tanárai már több dolgozatot láttak, több írott sort olvastak tőle, mint én. Furcsa érzés.
Komolyan elgondolkodtam, hogy miért is nem küldök kézzel írt képeslapokat? Régen szinte kötelező volt nyaralásról vagy ünnepek alkalmával lapot küldeni. Hiányérzetem támadt :) Ennyire ellustultam? A postára menés utálata és az előre gondolkodás hiányának siralmas posványában csücsülök. Hű de drámai :) Hol vannak már fiatalságom szerelmetes levelei...ó de szép volt....ó de hiányzik :):):)Egyéb iránt a diétás tickerem csal, mert igaziból 58,6kg vagyok (már több napja) és nem 58, csak számára a tizedesjelen túl nincs élet, másrészről jövőhét vasárnap keresztanyuka leszek, harmadrészt 2012.06.18-án vár a kineziológus :)

Minden évben karácsonykor a nagymamámtól képeslapot kapok már lassan 20 éve:)Attól függetlenül hogy másnap , vagy harmadnap találkozunk személyesen is:) Ilyenek ezek az öregek...Én meg féltve őrzöm a lapokat:)
VálaszTörlésNekem is van egy lapom az egyik nagyimtól, amit ő egy ajándékhoz csatolva adott át személyesen :) Nekem aztán hiába mondják, hogy ne kötődjek tárgyakhoz :)
VálaszTörlés