Szombat esti frász

Már a hét végén kétségbeestem és megfogalmaztam magamban egy bejegyzést szombat délután, azzal a címmel, hogy "Reménytelen diéta", de aztán történt egy sokkal fontosabb dolog, ami elvitte a gondolataim más felé. Először pénteken pánikoltam be a diéta miatt, mert estére egy szülinapra voltunk hivatalosak, ahol halászlé volt házi kenyérrel, valamint sok sali és sült mindenféle, majd túrós süti mézzel. Úgy éreztem, hogy rengeteget ettem, de reggel csak 10 dkg-mal mutatott többet a mérleg. Szombaton pedig nálunk folytatódott ez a szülinap. Igaz itt is sült husik voltak és salik, de volt chips (ettem belőle), citromos sör (ittam belőle), joghurtos torta (szintén ettem), szóval rettegtem, de közben belenyugodtam, hogy én aztán hiába próbáltam diétázni, 3 hét alatt sem ment le igazán 2 kg, most a 2 nap miatt tuti vissza is jött minden, de ma reggel még mindig ugyan ott állt a mérleg, 58,7. Huhh. Megúsztam :)
Mindezek persze eltörpülnek ahhoz képest, amit szombat este átéltem. Most megtapasztalhattam, hogy mi is zajlik az én drágám fejében, megtudtam, hogy olyan mélyen eltemetett feszültség van benne, amit sosem gondoltam volna. Kicsit többet ivott a kelleténél, de jó kedve volt. Megkértem szépen, hogy egy kicsit halkítson a zenén, mert a szomszédok nem biztos, hogy jó néven veszik, hogy nálunk buli van (már megint). Erre először csak annyit mondott, hogy nem érdekli, mert bejelentettük a rendőrségen előre (ugyanis a múltkor kijöttek), még lepecsételt papírt is adtak, szóval neki ne reklamáljon senki. Aztán úgy látszott mégis megértette, mert halkított, de nem sokáig. Elegem lett és bementem mosogatni. Mikor már torzulásig hangosították a zenét kimentem (vállaltam mindennapjaink békéjének érdekében, hogy én leszek a házisárkány) és kicsit erőteljesebben közöltem, hogy itt mindenki szépen hazamegy majd a buli végén, de mi itt lakunk, szóval tegyék már meg, hogy lehalkítják. Ekkor történt, hogy véletlenül B.összetört egy gyertyatartót. Nem számított, nem is szóltam egy szót sem, de előtte meg meglökte az asztalt, ahová kifolyt valami pia, így ismét bementem, de csak egy rongyért. Na itt indult a lavina. Mikor kiértem, ő már épp a zenén hangosított és azt magyarázta, hogy nem érdekli semmi, mert ő úgyis elköltözik. ???????????? Bambán álltam. Szóltak neki, hogy fogja be a száját, mert ott állok mellette. (utólag mesélték, hogy az egyik lánynak azt magyarázta, hogy ő el fog válni) Bementem, mert ezt nem tudtam hová tenni, majd jött utánam, hogy most miért vagyok ilyen?  Kérdeztem, hogy milyen?
Mire ő: Lehalkítottam.
Mire én: Ott álltam melletted az előbb, mikor éppen hangosítottál és közölted, hogy te úgyis elköltözöl.
Ezek után már csak azt kérdezgette, hogy miért vagyok ilyen, én meg csak néztem rá, de nem értettem miről beszél, így ott hagytam a konyhában. G. barátnőm meg elkezdett vele beszélgetni (de kár volt!!!!) G. rohant hozzám, hogy B. sír a konyhában!!!???? Kérdezte, hogy összevesztünk-e és én kiraktam-e B-t a házból? Néztem, mint egy hülye, hogy én csak annyit kértem, halkítsanak a zenén, nem vesztem össze vele és miért kellene neki elköltöznie? G. folytatta: tényleg van időpontotok az örökbefogadás miatt? Mondtam igen. G. kérdezte, hogy mi az a vér a konyhában? Mondtam, hogy B. elvágta a kezét egy üveggel pár órája. Ebből aztán akkora műsor lett, hogy nem is tudtam mi történik. G. mondta, hogy ők lassan mennének, kérdezte, hogy baj-e, mondtam ahogy gondolják, de mire kiment a teraszra, már közölte mindenkivel, hogy hatalmas balhé van és tiszta vér bent minden, szóval azonnal menjen mindenki haza! Úgy éreztem, hogy totál rajtam kívül történik minden és nem is tudok befolyásolni semmit. Kikísértem a vendégeket, B. is jött (legalább is próbált). Én a kapuban álltam és csak annyit láttam, hogy B. sír az egyik haverja vállán és azt mondogatja, hogy ő milyen kevés és egy pár szófoszlányt hallottam arról, hogy nincs gyerekünk. Na ekkor elpityeredtem magam én is. Még sosem láttam B-t sírni és sosem gondoltam volna, hogy valójában ennyire megterhelte ez a gyerek téma és ilyen érzelmeket nyomott el magában. Mindenki nyugtatott, hogy nincs semmi gond, csak sokat ivott, de én éreztem, hogy valami nagyon fura dolog történik. Bekísértem, de a teraszon az én nyakamba borult és sírt. Azt mondogatta, hogy én jobbat érdemelnék, mint ő, hogy ő milyen kevés nekem és hogy nem tud gyereket csinálni, de nem akar engem egyedül hagyni és különben sem szeretem már. Ezeket persze cáfoltam és próbáltam nyugtatni, de nem sok sikerrel jártam. Lassan bekeveredtünk a lakásba, megkértem, hogy üljön le, mert nem bírom megtartani. Leült, eldőlt a kanapén és el is aludt, szinte azonnal. Betakartam, hagytam neki lámpát, mert nem tudtam mikor kel, gondoltam lássa, hogy nem a hálóban van, aztán én még elpakoltam, lefürödtem, olvasgattam, megvártam míg kicsit enyhül a vihar (a nagy dörgésektől nem vagyok nyugodt) aztán elaludtam. Világosodott, mikor éreztem, hogy befekszik mellém az ágyba. Mikor keltünk, azt kérdezte először, hogy miért aludt a nappaliban. Ebből kiderült, hogy valószínűleg nem sok mindenre emlékszik. Meséltem neki, hogy ott aludt el és nem bírtam behozni, de nem mertem szóba hozni a sírást. Ahogy telt az idő és kérdezgetett, csak megkérdeztem, hogy emlékszik-e, hogy sírt. Azt mondta, hogy épp azon gondolkodott, hogy ez most megtörtént-e, mert rémlett valami, de konkrét dolgokra nem emlékszik. A nap folyamán többször próbáltam bátorságot gyűjteni, hogy beszéljünk erről, mert hát mégis csak azt mondják, hogy a gyerek és a részeg, mindig igazat mond, de nagyon nehezen vettem rá magam. Végül is beszéltünk. Azt mondta úgy érzi, kicsit megkönnyebbült a sírástól és valóban úgy érezte, hogy én már nem szeretem igazán. Mondtam neki, hogy azért mert a múltkor problémáztam dolgokon, ráadásul nem is a gyerek téma volt színen, attól még szeretem és sosem hibáztattam azért, mert nincs gyerekünk, aztán csak szorosan öleltük egymást a konyhában. Nem értettem mi történhetett, vagy mi váltotta ki belőle ezt, de aztán eszembe jutott, mikor esküvő előtt (józanon :) ) sírtam ki magamból neki, hogy ne vegyen el, válasszon másik lányt, aki gyereket tud szülni neki. Ez most ugyan ez volt, csak pasi módra.