Kipipálva

Úgy döntöttem (talán szerda volt, vagy csütörtök), hogy felhívom azt a telefonszámot, amit a kineziológustól kaptam, mondván "már csak ő segíthet" és szerettem volna ennek a feladatnak is eleget tenni. Tudom, nagyon hülyén hangzik, de valahogy úgy éreztem, hogy ezt is meg kell tenni. Semmiféle elvárásom nem volt, nem is foglalkoztam azzal, mi lesz, ha ő is azt mondja, hogy nem úgy néz ki, hogy lesz gyerek.
Nagyon szimpi volt a hölgy a telefonban, kérdezte, hogy mit szeretnék, mondtam, hogy kisbabát :) Ő megmondta előre, hogy míg nem tudja pontosan mi a helyzet (én nem vázoltam mit mondott a kineziológus) nem tud árat sem mondani, azért vigyek pénzt, aztán majd meglátjuk. Jelezte azt is, hogy általában 1 alkalom elég szokott lenni, de majd ezt is pontosítjuk. Kérte, hogy vigyek B-ről képet. Péntekre kaptam is időpontot, 17:00. Először úgy volt, hogy B. jön velem, aztán a megfázására hivatkozva inkább marad volna otthon, de mikor rákérdeztem pénteken, hogy akkor tuti nem jön-e, megszánt és jött :) Mondtam a hölgynek, hogy hoztam fényképet is, de élőben is itt van a párom. Azt mondta, hogy neki csak a fénykép kell, így B. hiába jött, de azért nekem nagyon jó volt, hogy jött és ő sem haragudott a végén, mert hazafelé a lehető leghamarabb meg tudtunk mindent beszélni.
Az egész ottlét (kb. 1 óra), nagyon jó hangulatban telt. Bármit mondott, vagy kérdezett, nem tűnt veszedelmesnek vagy félelmetesnek. Döbbenet volt, de ennek a hölgynek is az volt az első mondata, hogy a kettőnk kapcsolatát helyre kéne rázni (amin mi a kineziológus óta is dolgozunk és jelentem jobban érezzük magunkat), illetve azt mondta, hogy most már nagyon kellene egy gyerek, mert más gondunk nincs is egymással :) Közben jelentőségteljesen felhúzta a szemöldökét, hogy na mit szólok!? Mondtam, hogy tisztában vagyunk vele és mosolyogtam. Megnézte ő is, neki is az jött ki, hogy semmi szervi bajunk, még csak összeférhetetlenség sincs és bárhogy is csűrte-csavarta, azt látta, hogy nekünk igen is lehet gyerekünk. Azt jelezte, hogy van egy kis víz visszatartásom, ami nem tesz jót, így egyek sok dinnyét, sóskát, spenótot. Még ekkor sem mondtam, mit mondott a kineziológus! A hölgy (talán nevezhetnénk boszorkánynak?) azt mondta, hogy tele vagyok félelemmel és azon kezdett el dolgozni, hogy minden gáttól megszabadítson. Kedvesen kérdezte, hogy miért félek, hiszen sem a terhességtől, sem a szüléstől, sem a gyerektől nem kell félnem, minden sima ügy lesz :) Higgyem el, hogy jó anya leszek stb., közben köveket, ásványokat és valamiféle érmét használt, amik, hol a fejemen, hol a hátamon, hol a kezemben kötöttek ki, miközben ő, a hátam mögött állt. Fél éven belüli fogantatást kértünk, jelezvén, hogy mindegy, hogy fiú vagy lány baba érkezik. El kellett képzelnem azt a boldogságot, amit egy gyerek nyújthat, ekkor kicsit azért elérzékenyültem, de nagyon érdekes érzés volt, mert úgy éreztem, mintha jobb oldalról egy barna hajú kislány mellém állt volna. Bal oldalról egy kisfiú képét láttam, de ő halványabb volt. Nem golyóztam be :) csak vizuális vagyok és annyira elképzeltem, hogy talán meg is jelent. Volt, hogy ki kellett mondanom dolgokat, volt, hogy gondolnom kellett dolgokra, amikre azóta is szívesen gondolok, mint pl.: elfogadom, befogadom, megszülöm és felnevelem B. gyermekét :) Egy gyerkőcről beszélt végig. Furdalt a kíváncsiság, ezért csak szóba hoztam, hogy a kineziológus nem látott lelket sem, szóval akkor hogy lesz babánk. Erre totál nyugisan közölte, hogy azt most ő sem lát, de ez nem jelent semmit, ez csak annyit jelent, hogy nem vagyok most fogamzóképes, de ne aggódjak, mindenen javítunk. Mikor jeleztem neki, hogy év végén várhatóan lombikunk lesz, azt mondta, ha addig spontán nem jön össze, akkor lombik előtt 6 héttel vissza kell menni és rásegít. Valami olyasmit mondott, hogy "turkálunk" egy lelket :) és ha ő hívja, köti hozzám, az nem is lesz olyan rossz, mert nyugodtabb lesz a gyerek. Nomármost, ha megszületik gyermekünk és nem lesz nyugodt baba, azt hiszem babástól fogjuk meglátogatni a boszit, hogy lássa hová is jutottunk :)
Mondta, hogy általában ott szoktak ikrek jönni, ahol karmikus az ügy, ezzel innentől nem is foglalkoztam, nekünk elsőre az 1 is tökéletesen megfelel. Összességében jó érzéssel jöttem el. B. mondta, hogy most legalább nem csak rosszakat mondtak, de mondtam neki, hogy szerintem nem mindig az az igaz, amit hallani akarunk, viszont természetesen engem is feltöltött kicsit és gyakorolni fogom az ott hallottakat. Aztán még péntek este elkezdtem olvasni egy könyvet, amit szombat estére be is fejezetem. Nevettem is, gondolkodtam is, mérlegeltem is közben.
Omyno
Ajánlom! :)