Na jó reggelt kívánok

Szóval akkor hogy is van ez? Márciusban volt 7 nyüves éve, hogy eldöntöttük babát szeretnénk. B. akkor úgy vélte, hogy ez ripsz-ropsz menni fog. Akkor attól voltam besz@rva, hogy össze is jön, most meg (ahogy az a nagykönyvben meg van írva), attól, hogy egyáltalán nem lesz. Nos, úgy látszik becsúsztam egy olyan gödörbe, ahol kutya sötét van és nincsenek válaszok. Ezt a gödröt pedig én ástam, mintha kötelező lett volna, viszont, ha jól látom, van létra! Ez a létra eddig is itt volt, de ebben a rohadt sötétben nem láttam! Úgy néz ki, hogy még időben vágott fejbe ez a létra! Addig-addig kóvályogtam, míg csak sikerült fejbe kólintani magam. Hát hiába írtam le, mondtam ki százszor, hogy társat választottam egy életre, nem pedig leendő gyermekeim apját? Szeretem. Akárhogy is alakul. Azt mondom, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, aztán lépjünk hátra pár lépést (gödörre vigyázzunk!) nézzük meg mit csináltunk. Úgy gondolom elégedett leszek azzal, amit majd látok. Az lesz a legfontosabb, hogy nem egyedül fogok ott állni és tudni fogom, hogy ő is megtette amit lehet. Talán csak a mámor beszél belőlem, de ma úgy "estünk" egymásnak, mint nagyon régen. Ok, akkor csak egy kielégített nő beszél belőlem, de már nagyon elegem lett magamból és köszi szépen, de így jobban tetszem magamnak! Remélem marad most heg, vagy púp a létra miatt a homlokomon, ha mégis újra ásnám a gödröm, akkor legyen valami, ami emlékeztetni fog, hogy merre van az előre! Hát nem a Lenini úton :)