Környezettanulmány

Tegnap volt a napja, hogy a TEGYESZ-től környezettanulmányra érkeztek hozzánk. Ez persze költői túlzás (én lennék a költő? nem is tudok verset írni!). Történt ugyanis, hogy hétfőn telefonált egy hölgy, hogy akkor szerdán jó? Mondtam jó! Kérdeztem mégis a nap melyik szakában, a válasz jött: hát nem tudom, máshová is kell mennem stb stb stb. Kértem, hogy azért lőjünk be valamit, mert szabit nem tudok kivenni, így maradtunk a reggelben és mivel szegény hölgy tömegközlekedik, felajánlottam, hogy a szomszéd városban föl is veszem valahol, hogy ne kelljen buszoznia. Az is igaz, hogy mikor kérdezte, hogy busszal hogy jut el hozzánk, nem tudtam a választ, mert a buszok számát nem ismerem (ciki, de csak kocsival járok). Megbeszéltük tehát, hogy fél 9-9 lesz az időpont, így szóltam a melóban, hogy később érkezem. Hívott is a hölgy negyed 9-körül, autóba pattantam, 5 perc alatt ott voltam a megbeszélt helyen. Azt is el kell mondanom, hogy szegény annyira körülményes volt, hogy nem akartam vele buszmegállókat egyeztetni (meg ki tudja milyen lett volna, hogy leszólítok nőket a buszmegállóban, hogy vajon ő e a TEGYESZ-es :) ), így inkább ahhoz a házhoz mentem, ahol volt. Tőlünk kb 5 perc volt az út. Hazavittem, körbevezettem. Be kell vallanom, hogy kissé féltem, mit is akar majd látni! Én nem töröltem le a képek kereteit ezért (valahol olvastam, hogy volt aki végighúzta az ujját) és még a tiszta ruhákat sem pakoltam el, amit előző este vettem le a szárítóról, így azok ott hevertek a ruháskosárban. Nem akartam steril környezetet varázsolni. Annyi volt a lényeg, hogy felmérte a terepet. Melyik szoba mire szolgál kérdezte, válaszoltam, hogy nálunk egyenlőre a háló az, ami egyértelmű, a többinek nincs neve, de megmutattam melyik lenne a gyerekszoba, valamint, hogy esély van arra is, hogy minden szoba funkciót vált, ezt majd meglátjuk. Örömmel konstatálta, hogy van egy közelebbi szoba is a hálónkhoz, mint az általunk tervezett gyerekszoba, szóval, hogy tehetnék leendő gyermekünket akár közelebb is magunkhoz, illetve örült, hogy a hálóban elférhetne a kiságy. Ezen mi még agyalunk a férjemmel, mármint azon, hogy az első hetekben velünk legyen-e, de jelentőségteljesen bólogattam, hogy szerintem is. Már azon kezdtem aggódni, hogy mindjárt kér egy tervrajzot és berajzoltatja velem a kiságy helyét :) Megnézte a kertet és minden feljegyzett, hogy miből, mi nyílik és hogyan, milyen felállásban áll a ház. Még a kis faházat is feljegyezte a kertben, no meg a két kutyát :) Lábujjhegyen elárulom, hogy megfordult ám a fejemben, hogy majd benéz a hűtőbe...nem tudom megmagyarázni miért gondoltam ezt :)
Sem a hűtő, sem a képkeretek teteje nem érdekelte :) Beszélgettünk, írogatott (azt írta, hogy minden ok :) ), aztán megkérdezte, hogy hol tudna venni egy kis csokit, mert ahová megy (városon belül) ott van egy nagyobb gyerek akinek vinne. Elvittem vásárolni. Megvártam. Elvittem a következő címre. Kicsit azért vicces volt így... De nem mondok semmit!!!! :)