A tegnap említett gombócot mégis csak sikerült kiköpnöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz! Közkinccsé teszem, hogyan is kell ezt csinálni. Nem egy nagy mutatvány ;)
Első lépés: belépünk otthonunk ajtaján
Második lépés: köszönünk az otthon lévőknek (esetemben férjnek)
Harmadik lépés: közöljük, hogy tele van a hócipőnk és azonnal elkezdjük sorolni mi bajunk van, miért vagyunk olyan, amilyen, dől belőlünk a szó, még az sem zavar minket, ha kissé erősebb a hangunk, sőt csúnyán is beszélünk
Negyedik lépés: kedves otthon lévő is rázendített, hogy mennyi hülye van körülötte
Fentieket követve, majd 1 órát beszélgetünk, egyet értünk, rájövünk, hogy nekünk milyen jó, hogy van egy ilyen megértő társunk.
Siker :) ! Mindent kiadtunk magunkból és
megnyugodtunk. Én legalább is ma már nem érzem azt, hogy ráborítom "az
egyik emberre" az asztalt!


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése