Sportleves

Férjem hívja sportlevesnek azt, ami úgy készül, hogy beleteszem ami itthon van, tehát mindent bele :)
Több bejegyzést is írtam, de aztán rájöttem, hogy inkább nem taglalnám tovább a nyűgjeim, mert ami ma még baj, az holnap már boldogságnak tűnik :) Párkapcsolatilag is rendeződtünk, köszönhető egy kis veszekedésnek, bár jobban tetszett volna, ha simán beszélgetünk, de most már így se rossz :) Alapvető probléma, hogy a 4 fal közé vagyok zárva, megőrjít az egész napos gügyögés, közben próbálom megérteni a férjem, aki fáradt és hét végén mondjuk nem menne sehová, miközben én igen. Úgy érzem nincs egy értelmes gondolatom sem, úgy érzem eltűntem, megszűntem. Közben pedig imádom, ahogy magyarázok a kisfiamnak, ő meg mosolyog, imádom ahogy puszilgatom az arcát, ő pedig édesen becsukja a szemét és élvezi. Szóval anyásodom :)

Anyukám leesett a lépcsőről, eltörte a jobb bokáját (csavart is kapott), és a bal csuklóját. Lementünk családilag segíteni húsvétkor, de rá is jöttünk, hogy mikor B elutazik 4 napra, semmi értelme hozzájuk lemennem, mert a gyerektől nem igazán tudok neki segíteni. Megfőztünk több napra, aztán eljöttünk. Anyu még a gyereket sem tudja megfogni, én meg nem tudok 2 órát állni a konyhában, hogy megfőzzek, mert anyu mindent úgy fogad el a főzésben, ahogy ő szokta, persze közben mondja, hogy neki mindegy.... Na ez nem igazán tetszett, mert nem vette észre magát, de mindegy, túl vagyunk rajta! Apukám is csinált egy fura dolgot. Mondták neki, hogy a szobában vagyok (csukott ajtónál) és altatom a gyereket, erre bejön és megkérdezi, hogy iszom-e pálinkát vagy valamit. Már az ajtó nyitására megébredt a karomban Gellért, mert feszül az ajtó, majd meglátja apu az arcomon, hogy nem tetszik, hogy zavar, ráadásul ezzel, erre megsértődve távozik. Fél órát altattam a gyereket, hogy fél órát aludjon, szóval erre kényes vagyok. Nagyon bántott, hogy így viselkedik. Mondtam neki, ezért aztán tényleg nem kell megsértődni, erre az volt a válasz, hogy én mondtam, hogy nem kell csendben lenni a gyerek mellett, erre milyen pofákat vágok. Könyörgöm, nem ért volna rá ez a kérdés? Ráadásul tudja, hogy nem iszom, de mindegy! Azt hittem felrobbanok. El is vonultam és kisírtam a bánatom.

Dévény tornás felmérésen jártunk. Mi csak annyit láttunk a gyereken, hogy inkább a bal kezét használja és a fejét is furán tartja, ha játszik, de kiderült, hogy ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Hipotón izomzatú, szinte a lábfejétől a feje búbjáig "gond van". A lábfeje balerinásan kifelé fordul, a csípője is túl békában van. Ahogy fekszik, mindig valamelyik oldalra kiflibe hajtja magát. A jobb kezét furán tartja (ezt csak azóta látom, mióta mondta a gyógytornász, mert hát korábban nem tudtam, hogy egy babánál ez nem normális). Hason nem könyököl fel, max a bal kezével és a hason játék ezért sem megy. Ha háton fekszik és felhúzzuk, nem emeli a fejét. Fura, mert a pocakján is látta a gyógytornász, hogy gond van. Azt mondja, hogy nem fölfelé pókhas, hanem inkább laposan. A 45 perces vizsgálat és torna közben sírt. Mondta a gyógytornász, hogy 1 éves koráig látni szeretné (míg elindul) és készüljek fel lelkileg, mert nekem nehéz lesz. 45 perc sírás azért, mert fáj neki, nem azért mert unja :( :( :( Pénteken megyünk. Be vagyok szarva.

B. elutazott, mi lementünk anyósékhoz hétfőtől-szerdáig, azzal a lendülettel, hogy ne legyek egyedül és a fürdésnél legyen, aki segít. Jujj de jó volt hazajönni :) Azt hittem megőrülök. Tudom, hogy édesek, aranyosak, kedvesek, csak jót akarnak, de mikor 432x hallottam már, hogy "drááágasáág" (ez persze Gerinek szólt), úgy éreztem kitépem a hajam szálanként. Ráadásul anyós ezt legtöbbször suttogva adta elő, szóval tiszta Gyűrűk ura volt az egész. Esküszöm, néha még selypített is, pedig ő nem látta a filmet :) Após bőszen mondogatta, hogy nem kell "felszoktatni" a gyereket kézben, erre egész nap cipelték Gellért popsiját, így tegnap itthon kb. 45 sírás után jött rá, hogy itthon biza nem ez a rendszer! Míg ott voltunk, Gellért éjjel nem sokat aludt, éjféltől cumit kért, hol 30 percenként, hol óránként. Hulla fáradt voltam. Anyóséknál általában nincs fűtés, így csak a mi szobánkba volt a gázkonvektor bekapcsolva, ráadásul közel volt hozzánk, így vagy fülledt meleg volt, vagy épp meg akartam fagyni. Gondolom Gellért sem érezte így jól magát és a levegő is száraz lehetett. Itthon jót aludt :)

Egyelőre ennyi, majd igyekszem legközelebb nem ennyire össze-vissza lenni.
A fürdéssel egyébként nagyon ügyesen átálltunk este 7-re. Tegnap hamarabb kezdtem, mert egyedül vagyok, gondoltam lassabb lesz, de mindent előre elkészítettem, így Gellért 19:30-kor már aludt :) Cumit kért 4-kor, 5:30-kor, aztán 7-kor azt hittem ébred. Adtam neki cumit, hogy hátha kibírja, míg elkészítem a kajót, erre visszaaludt, úgyhogy 8-kor evett.
Hogy lehetne az éjszakai cumikérésről leszoktatni? Gondolom, míg nap közben azzal altatom, nem sok remény van, hogy éjjel, hajnalban ezért ne keljen fel.
Egyébként mindent a szájába töm, ha a kezébe adom a csörgőt, sokáig tartja és persze nyomja a szájába :)
Múlthét vasárnap 6800g volt, centire nem tudom mennyi, de már  a 68-as ruhákat hordja.