Igazán írhatnék minden áldott nap, hogy a kisfiam mikor mit csinál, hiszen minden nap történik valami, de nem jutok el odáig. Most viszont annyira tele lett a szívem, hogy nem fér el benne az a sok jó amit érzek, így kiírom belőle, hogy legyen hely ;)
Végtelen szeretet áraszt el, mikor a srácok együtt bandáznak :) Mikor B. szeretgeti, puszilgatja Gerit, vagy épp szórakoztatják egymást, játszanak, Geri nagyokat kacag mindehhez. Amikor ülünk a kanapén, Geri a hintájában van és az apját figyeli. Lesi minden mozdulatát, várja, hogy őrá nézzen végre és édes mosollyal honorálja a figyelmét. Hét végén együtt főztek. A következőket hallottam: hat tojás kell, nem öt! Rosszul mutatod, vagy nem jól számoltál! :):):) Hihetetlen jól elvannak akár 1 órán keresztül is a konyhában.
Ébredés után, ha bemegyek hozzá, mosolyog és olyan, mintha szemérmesen elfordítaná a fejét, majd emeli felém újra és jön a következő mosoly. Minden nap ezer csodát kapok :) Vasárnap este történt még valami, amit el kell mesélnem. Este 10 után B még benézett Gerihez. Jön vissza és mondja:
- Szerintem kaki van a pelusban! Mi legyen?
- Megyek és kicserélem.
- Felkelted?
- Nem szándékozom, majd meglátjuk mi lesz.
Mivel Geri a hasán alszik, így meg kellett fordítanom. Megláttam az arcát és ő mosolygott. Ébredezett, de mosolygott. Pillanatok alatt végeztünk, B nagy csodálkozására. Visszafordítottam Gerit és már aludhatott is tovább. Visszafeküdtünk, majd a következő tört elő belőlem, könnyekkel fűszerezve, amit meg is osztottam a férjemmel. "Milyen fura, hogy eddig csak tervezgettük, hogy gyerekünk lesz, mondogattuk, hogy majd a gyerek így, vagy úgy lesz, most meg le vagyok döbbenve, mikor kimondom, hogy hajts be kicsit az ajtót a GYEREKNÉL..." (itt jöttek a könnyek)
Még mindig hihetetlen, hogy ő velünk van. Nem tudom hová tenni a dolgot. Az igaz, hogy későn érő típus vagyok, de azért már elhihetném végre :):):) Szerintem nem is azt nem hiszem el, hogy gyerekünk van, hanem azt a boldogságot és örömet nem tudom hová tenni, ami megadatott.
Mindezt persze nem a kakis pelenka váltotta ki belőlem, de még az sem tud kizökkenteni :) , mert hát azt is szeretem, ha tele van a pelus :)
Ma tornáztam kicsit. Én 3 percig bírtam és kidöglöttem, Gellért még 5 percig maradt csendben. Az első 3 percben lemerevedve és döbbenten nézett rám, hogy mégis mit csinálok :) majd 5 perc elteltével, mikor látta, hogy már ellazázom a dolgot úgy döntött, hogy az sokkal szórakoztatóbb, ha vele foglalkozom és nem a túlméretes testrészeimmel :)

Gondoltad volna ezt az első, szomorkodós, bizonytalankodós, kétkedős napokban-hetekben...? Naugyehogy milyen k̶i̶v̶á̶l̶ó̶ ̶j̶ó̶s̶ végtelenül okos vagyok! :)
VálaszTörlésÉdes érzések, édes bejegyzés, édesanya tollából édesapáról és édes gyermekükről :)
VálaszTörlés