Tegnap este láttam Gerin, hogy kaja után annyira még nem álmos, hogy betegyem az ágyába. Úgy szoktuk csinálni, hogy miután megette az esti adagot (már 270g), kicsit még "romantikázunk" a félhomályban. Puszilgatom, hallgatom, ahogy szuszog és a cumijával szórakozik. Legtöbbször ilyenkor már csukva a szeme, vagy legalábbis látszik rajta, hogy igen csak álmos. Tegnap nem látszott semmi ilyesmi, így hirtelen gondolattól vezérelve elkezdtem egy rögtönzött mesét. Úgy gondoltam a nyugtató, kissé bugyuta mesemondó hangommal, majd elálmosítom. Elkezdtem az erdőben élő őzikével és anyukájával és azzal, hogy ők mit esznek. Geri ekkor csillogó szemekkel nevetgélni kezdett, cumival a szájában. Valahogy így hangzott: HE és ezerrel vigyorgott, nézett rám és majdhogynem kiugrott a kezemből úgy ficánkolt, de nem adtam fel.
Folytattam a mesét, miszerint az őzikéék találkoztak a sünivel. Jött a HE :) A süni almát eszik. HE :) Aztán találkoztak a rókával, HE aki sajnálatos módon nyuszikat is eszik.... és rögtön bajba is kerültem, mert a nyuszival is összefutott ez az illusztris bagázs, de ekkor jött ám a fordulat, miszerint megegyezett ez a sok állat, hogy aki jelen van, azt senki nem eszi meg. Geri persze végig nyomta a széles vigyort és a HE ismételgetését :) Nem volt hosszú a mese, még jött a mókus és a madár.
Végül is Geri ágyba került, kicsit még simiztem, aztán magára hagytam, volt egy kis nyüszögés, majd eltelt 3 perc és már aludt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése