2009. januárjában, egy kedves ismerősöm, aki hasonló babátlansággal küzdött (azóta lassan félidős terhes és spontán jött össze a baba, mikor azt mondták mindkét oldalon el van záródva a petevezeték és volt 2 sikertelen lombikjuk), ajánlotta a saját orvosát. Elmentünk. Messzemenőkig meg voltunk lepődve, hogy mennyire normális a doki, de le is döbbentünk attól amit mondott, illetve kérdezett. Az első kérdése, miután megnézte a korábbi leleteimet: Miért mondták maguknak, hogy semmi bajuk? Minimum 4-5 dolgot tudnék mondani, amiért nem esik teherbe!
Szóval eddig azt mondták, hogy a prolaktinom kicsit magas, a progeszteron kicsit alacsony, de nem veszélyes!!! Pedig igencsak magas és igencsak alacsony a doktor szerint, így kezelni kell, ő még nem látott ilyen alacsony progeszteronnal teherbe esni senkit!!! A prolaktinra 1x kaptam gyogyit, még a Sote II-n, ahol a gyógyszer felírás és beszedés után már nem érdekelte őket, hogy hat-e vagy sem. Kiderült, hogy a páromnak nagyon magas százalékban fejhibásak a katonái, amit mi minden egyes helyen megkérdeztünk, hogy gond-e, hiszen láttuk a leletet, de sehol nem mondták, hogy probléma!!! Minden papírt megmutattunk, még az utolsó kis cetlit is, amit bárhol is kaptunk, így ezek alapján derült ki, hogy az inszeminációt sem úgy kellett volna csinálni pont a fejhibák miatt, ahogy csinálták! Na itt állt le az agyműködésem, innentől, már csak bámultam ki a fejemből. Ezeket átgondolva és hallva, azért aztán összeszedtem magam, így újabb vérvételek indultak, olyan volt, mintha újra kezdenénk az egészet. Megbeszéltük a párommal, hogy nem kesergünk a múlton, megyünk tovább. Ez az orvos vizsgált meg minket először az ügyben, hogy együttlét után meggyilkolászom-e a párom seregét. Nos gyilkolásztam tisztességgel. Hogy ezt miért is nem nézte senki korábban? Jó kérdés! Ő mielőtt nekiállt volna bárminek is, először kikezelt a gyilkolászásból, majd jött egy kis candida, ami magával hozott egy jó kis diétát és pár kg mínuszt mindkettőnknek :)
2009. márciusától inszeminációink voltak havonta.
2009. júniusi inszeminációkor megbeszéltünk, hogy kicsit becsapjuk a szervezetem, kétnaponta Hcg szurikat adtam be magamnak, aminek meglett az eredménye :)
2009. július 3-án, egy szép kis petezsákot láttunk azon a hiperszuper ultrahangos gépen :) nem is tudtuk mit gondoljunk, vagy higgyünk!
Sokáig nem kellett gondolkodni, mert a pöttyünk nem sokáig volt velünk, 1 hét múlva nem hozta azt a növekedést, amit az orvos várt, majd pár nap múlva ismét menstruáltam.
Sebaj, majd a következő hónapban, ugyanezzel a taktikával (Hcg szurik) sikerül!
2009. augusztus, újabb petezsák, újabb csalódás. Doktorbácsi sajnálta, mi is, de tovább kellett lépnünk. El kellett gondolkodnunk a tényen, hogy egy lombik program lehet a következő lépés.
Gondolkodtunk, gondolkodtunk és továbbléptünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése