Győr 6. (5. lombik 15.cn) Frász és frász

Minden simán indult (kivéve a kevés éjszakai alvást), leértünk 8-ra, szinte azonnal hívtak a műtőbe, gondoltam ez milyen jó, nem is kell várni, haladjunk, haladjunk, jöjjön a punkció! Átöltöztem, kijöttem hálóingben, gondolván, ha ennyire sietünk, akkor akár mehetünk is (átöltözéskor nagy zavaromban, már majdnem a lábzsákot húztam a fejemre, fel sem tűnt, hogy a fehér sityak oda volt készítve). Álldogálok a folyosón, kiküldenek a mosdóba, elmegyek a mosdóba, pedig nemrég voltam, legyen mindegy úgy, ahogy ők akarják.
Ismét ott állok a folyosón, mire közlik, hogy üljek vissza az öltözőbe. Várok és várok.
Jönnek értem, terelgetnek, komolyan érzem a sürgetést. Felcsücsülök. Megszólal egy hölgy, a lábam között épp takargatás közben, hogy "Ez nincs felvágva". MI NINCS FELVÁGVA? MIT AKAR Ő OTT FELVÁGNI? Kiderült, hogy az a takaró akármi alattam nincs középen felvágva, és mivel az egyik nővér épp tanítgatott ott valakit, el is mondja, hogy azért kell felvágni, mert amikor folyik a vér, akkor ne fröcsögjön szét. Köszi az infót! Lehet, hogy ezt nem akartam hallani? Jön a szokásos kérdés, van-e gyógyszerallergiám. Mondom a hölgynek, hogy én lennék az, akinek gyerekkorában beadtak valami szemcseppet és belobbant a szeme, akkor annyit mondtak anyukámnak, hogy jegyezze meg, atropin érzékeny vagyok. A hölgy emlékszik is, mondja, hogy "magának nemrég volt HSC-je", mondom igen, én lennék az, majd megkérdezi, hogy van-e gyógyszerallergiám!!!!!!!!! Ránézek kérdőn, szinte értetlenül. Észrevette, hogy le vagyok döbbenve a kérdése hallatán, úgyhogy gyorsan rávágja, hogy ezen kívül. A bizalom itt elveszett.
Nem szoktam fennakadni orvosi dolgokon, de a betanítós nővérke csak mesélt és mesélt a másiknak. Miért kell több kesztyű, milyen szerszám és eszköz ide-vagy oda stb stb stb.
Másik hölgy beköti az infúziót. Fáj. Kérdezem a hölgyet, lehet-e tenni valamit, hogy ne azzal a roppant erős hányingerrel ébredjek, mint a múltkor. Azt mondta, hogy nem ígér semmit, de ha a HSC után volt, hátha most nem lesz, mert ez egy másik műtét. Nem győzött meg, de jóindulata jeléül beadja a hányinger csillapítót, majd távozik.
Egyszer csak azt veszem észre, hogy percek óta nincs bent senki. A faliórára néztem, akkor láttam, hogy már igen csak elment az idő, kb. 10 perce egyedül fekszem, kezd kényelmetlen lenni. Lábam leszíjazva szerteszét, jobb kezem kifeszítve, tű benne, a saját szívhangom csipogását hallom, a kezem már fázik. Bal kezemet már begyűrték a hasamhoz, hogy ne kolbászoljon el műtét közben. Így fekszem és nem történik semmi. Felnéztem a plafonra, néztem a képet, amin a két kisgyerek puszilkodik és hirtelen azt éreztem, hogy én bizony nem is akarok gyereket. Nagyon fájt az érzés. Kiszolgáltatott volt a helyzet, azt hiszem kétségbeestem, hogy mit keresek én ott, mintha nem tudnám miért mentem. Még eltelt így 10 perc. Észrevettem, hogy valaki bejött. Kicsit megemeltem a fejem, egy doki volt, bemosakodott, de aztán csak a pakolászást hallottam, nem köszönt és nem szólt hozzám. Megint jött valaki, ismét egy férfi, ő sem szólt hozzám. Néha rápillantottam az órára, láttam hogy megy az idő és hogy már fél órája ott fekszem, ebben a roppant kényelmetlen helyzetben, körülöttem sehol senki. Egyszer csak meghallottam Kőrösi doki hangját. Konkrétan közölte, hogy akkor jó éjszakát, egy férfi azonnal nyomta be az altatót (őt sem ismertem, azt sem mondta fapapucs). Még arra emlékszem, hogy Kőrösi doki megkérdezte ezt a férfit, hogy hogyan lesz a fehér folyadékból színes álom. Ekkor 9 óra lehetett én pedig fél 10-kor már ébredtem is. Szerencsére hányinger mentesen, de semmiféle színes álomra nem emlékszem. Arra keltem, hogy a korábban említett férfi, aki beadta az altatót, valakivel nagyon beszélget telefonon. Szerintem a lánya érettségizhetett, mert sok volt a "drágám" és az "ügyes voltál", majd távozott, de a telefonját ott hagyta, úgyhogy a következő ébredésem a telefonra történt, ami nem volt halk! Úgy döntöttem megpróbálok ébren maradni, hogy lássák fent vagyok. Észre is vették, így beengedték B-t. Ő mondta, hogy 12 sejt lett. Örültem! Pár szót váltottunk, de mondtam neki, hogy úgy néz ki, nekem délig feküdni kell és hol ébren vagyok hol nem, úgyhogy menjen nyugodtan. Szegény csak ott állt felettem karba font kézzel. Sehol egy szék, sehol egy ember, aki széket adna neki, így kaptam egy puszit, majd távozott. Ismét ébredtem, akkor úgy tűnt, valami logisztikai központban vagyok, mert nagy volt a hangzavar, hatalmas dobozok puffantak és csúsztak a kövön. Megérkezett a szállítmány. Úgy gondoltam nekem ennyi elég is lesz az alvásból, úgysem tudok pihenni. Akkor már a 2. zacsi infúzió csöpögött. Jött a hölgy, kérdezi hogy vagyok, mondom jól, kérdezi átülnék-e a fotelbe...átülnék, de nem veszi ki a branűlt, ismét beköt valamit. Vártam, hogy lecsöpögjön, remélve, hogy hamarosan szabadulok. Mikor átültem a fotelbe, szólt a hölgy, hogy ehetek és ihatok. Volt az asztalon limonádé és pár hangya. A limonádénál maradtam. Az ennivaló ismét nem volt nálam. Hogy lett volna nálam? Egy zacsit kellett volna magamra kötni a kajámmal vagy hogy? Mindegy! Egyébként később megkaptam, hogy jó lett volna, ha eszem is, de mielőtt távoznék, töltsek ki egy papírt az embrió fagyasztásról, ott egyedül, bekötött tűvel a karomban, hogy hány évik kívánom, hogy megőrizzék.  MIVAAAAAAAN? Altatás után olvasni sem tudok, nemhogy döntést hozni. Mindegy, kitöltöttem, majd kimentem a mosdóba, hogy mindenki örüljön! Kértem vegye már ki a karomból azt a vackot. Először húzta a száját, hogy ha kiveszi és rosszul leszek, akkor már nem fog tudni segíteni. A múltkor nagyon rosszul voltam, mégsem segített semmi, úgyhogy úgy döntöttem vállalom a kockázatot. Felöltöztem és távoztam.
Fent megvártuk Kőrösi dokit, megbeszéltük, hogy mik a teendők, mikor kell telefonálni, mi várható.
Szúrni kell ezt-azt, bevenni ilyen-olyan gyógyszert. Kérdeztem, hogy mire lehet számítani? Azt mondta, hogy holnap meglátja hogy alakulnak a dolgok, ha olyan amilyen, akkor beteszik a WOW-ba, és rá sem néznek 5 napig.
Hazafelé lettem igazán rosszul, majdnem hánytam a kocsiban. Otthon nagyon nehezen mozogtam, ki akart szakadni a hasam. Feladat, hogy haskörfogatot és súlyt kell mérni 3-5 napig és ha 3 kg, vagy 3 cm növekedés lenne, azonnal telefonáljak a recepcióra, vagy ha nincs már munkaidő, akkor menjek a papírjaimmal az ügyeletre. Szép kilátások. Ma is nehézkes a mozgás, de kibírom!
Van még fél órám a telefonig. Kezdek izgulni!