Hiába gondoltam tegnap, hogy este majd átrágjuk a dolgokat és jutunk valamire, nem lett konkrét döntés.
Az az igazság, hogy sok dolog függ sok egyéb más dologtól. Túl sok a "ha" az "amennyiben" és a "talán"!
B-nek fizetésemelést ígértek, illetve azt, hogy megbeszéli a vezetőség hogyan legyen, de nem tudjuk mennyi lesz az annyi és csak remélni tudjuk, hogy az októberi fizu már emelt lesz! Amennyiben így lesz és az általunk kalkulált tartozás nagyjából jó, akkor még pár hónapot spórolni kellene és lehet megússzuk, hogy mindkét autó menjen a levesbe. Az kiderült, hogy bajban lennénk, ha nem maradna otthon járgány. Lehet, hogy B. kapna céges autót, vagy éppen én (mert nekem meló ügyben is sokat kell autózni, főnököm is tudja, hogy gond lehet a kocsimmal, azt mondta majd megoldjuk), de hogy azzal a magáncélú dolgokat hogy tudnánk intézni, az rejtély. Biztos van erre valami bevett szokás, vagy törvény, vagy akármi. Én még melóba be tudnék buszozni, B-t vinné egy kolléganője, de ha már Pestre kell bemenni, vagy dolga van valamelyikőnknek (pl.: doki), akkor az necces lenne így.
Akinek nincs kocsija, az is megoldja a magánügyeit! Talán elkényelmesedtünk?
Egyelőre számoltunk egy hasraütéses tartozással a bank által korábban kiadott papír alapján és azzal, hogy talán mégis el lehet adni a kocsit annyiért, amennyivel tartozunk. Ez a legideálisabb felállás, de hogy végre léphessünk, ahhoz először B. cégének kellene villantani valamit, aztán a villantás tudatában mehetnénk tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése