Már egy jó ideje fontolgatjuk, hogy meg kellene válni B. autójától, mert nem tudjuk fizetni a részleteket, de mivel az autó értéke kevesebb, mint a hitel fennmaradó része, így az én autómat is el kell adni, hogy a hiányzó részt kifizethessük. Van ebben az autós történetben egy kis csavar, ami kissé bonyolultnak tűnhet, de nem az! Nekem volt egy autóm, amit a szüleimtől kaptam még 2000-ben, mert akkor még ment a szekér. 3 év múlva anyunak is lett egy autója, mert még 2003-ban is jól álltunk. Ő nem sokat járt a sajátjával, én azonban egyre többet az enyémmel. Egyszer csak 2006-ban, névnapom alkalmából kicseréltük a két autót (micsoda névnap volt :) ), mondván anyué fiatalabb, az enyém akkora már 6 éves volt. Új autóra már akkor nem volt pénz, akkora már hanyatlóban volt a pénzügyi helyzetünk, szóval praktikus megoldásnak tűnt. Jelenleg ott tartunk, hogy mivel a szüleim is "marha jól állnak" anyagilag, ők is árulják az én régi kocsimat.
A terv a következő: ha a jelenlegi autómat sikerül eladni (segítek, ez az az autó, ami anyué volt) és B. kocsiját is, valamint kifizetjük B. kocsijára az összes hitelt, akkor még a szüleimnek is természetesen adunk pénzt. Megnéztem a neten, hogy mennyiért lehetne kb eladni a kocsikat, aztán osztunk, szorzunk és szerintem hirdetünk. Amennyiben minden a lehető legjobban sül el, talán nekünk is marad valamennyi.
Ma délután összeül a kétszemélyes kupaktanács, hogy megtárgyalja mi legyen, de mindketten tudjuk, hogy az eladás mellett döntünk majd, csak nagyon nehéz megtenni az első lépést. Eddig mindig volt autónk, most egy sem lesz :) Új lesz a helyzet, de B. mindig azt mondja, hogy majd lesz valahogy és mi ketten mindig megoldjuk a gondjaink, így most sem lesz másként!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése