Köszönöm lányok a szabira vonatkozó megjegyzéseiteket, hát le és eltelt az 1 hét otthon. Csütörtök volt az első nap, hogy pihentünk is valamit, miután mester bácsitól megérkeztünk. Legközelebb, lehet nyakon vágom a bácsit, mert megint marha viccesnek gondolta azon mondatát, mikor kezelés után megkérdeztem mi újság, hogy ő már mondta, hogy a postáson múlik nem rajta. E kedves mondata után fizettem és viszlátot mondtam.
Akkor hogy is volt?
- Szombaton, nagy vigyorral ébredtem, hogy szabin vagyunk, majd volt időm körülnézni a lakásban, ledöbbentem hogy néz ki minden és nekiálltam takarítani. Kisuvickoltam a fürdőt, hálót, nappaliban portörlés, majd elfáradtam és úgy döntöttem, hogy majd egy másik nap folytatom. 9 év után végre vettünk szúnyoghálót a konyha ablakra, valamint a kis szobára (tök egyformák a szobák) így azokat és csak is azokat az ablakokat lemostam, majd felvarázsoltam a szúnyoghálót. Azt hittem sitty-sutty meglesz, de elég macera volt. Mindeközben B. szentségelt és anyázott az udvaron a grillezővel. Ha kihívott, hogy nézzem meg, vagy segítséget kért, akkor meg összekaptunk, hogy minek kérdez meg, ha csak úgy hajlandó csinálni ahogy ő gondolja. Aztán mégis összedolgozva, megépítettünk egy boltívnek látszó tárgyat azzal a felhanggal, hogy majd hétfőn kiderül megáll-e a lábán.
- A vasárnapi vásár egész jó volt, vettünk 10 db erősebb nyársat, potom 1.600 Ft-ért, és egy nagyobbacska gázégőfejet, mert B. eszelősen wokkozni szeretne, ennek ára 2.200 volt csővel együtt, valamint vettem a kinti asztalra egy, a lehető legszerényebben mintázott pvc terítőt, ami 800-ba fájt, szóval kellőképpen kiköltekeztünk magunkat. Látogattunk rokonságot is, örültek a micimackós képemnek, azonnal fel is tették a gyerekszoba falára. Úgy jöttünk haza a kocsival, hogy csak a nagymama fért el a hátsó ülésen épphogy. Kaptunk anyóséktól egy fa padot, aminek pakolós része is van, kis restaurálásra szorul, de nagyon helyes. Ezt a padot bevariáltuk az autóba, telepakoltuk kajával a rakodós részét is, valamint az autó összes többi szabadon maradt területét. Én sosem fogom megérteni, hogy anyósnak honnan van ennyi energiája, illetve pénze, hogy még nekünk is csomagoljon egy autónyi cuccot, de hát van neki és ezért hálás vagyok. Mikor megköszöntük, sírva fakadt (mindig pityereg) hogy örül, ha adhat és annyira szeret minket, hogy az már fáj neki. (no comment)
- Hétfőn kivettük a sütögetős boltív alátámasztásait, és láss csodát, úgy maradt :) Megépítettük a kéményt, ami nagy harc volt, mert B. küzdött vele, majd bejött, eldobta magát a hideg kövön, hogy ő összedönti az egészet és nem lesz sütögető. Kimentem, segítettem, próbáltunk mindketten nyugodtak maradni, nem nagyon sikerült, de a végén csak lett kémény, amiről kiderült szombaton, hogy nem elég magas, de ennek átépítése a jövő zenéje. Nem tudom mivel telt egyébként a hétfő, kedd, szerda, de olyan dolgok lettek készen, amit sosem hittem volna. Lefóliáztam a kamra ablakát, mert egész reggel oda süt a nap és konkrétan a befőtteket és minden egyebet süt, amit nem kellene. Remek idő van most odabent :) Kipakoltam a kamrát is, mert ott rejtegettünk egy kis szerviz asztalkát, mondván jó lesz az még valamire és valóban eljött annak is az ideje, mert a grillezéshez most remek. B. lekapkodta nekem a vízvetőket a konyhapultról, így azokat vízkőtelenítettem, valamint aprócska csavarhúzó segítségével megtakarítottam. Lesikáltam a konyhaszekrény ajtajait is és a pultot. Hétfőn volt az első szalonnasütés kettesben, jól be is kajáltunk. Jut eszembe bánat evő vagyok. Ez most, a szabi alatt derült ki, mert szinte minden nap, reggeltől-estig ettem és rájöttem, hogy az utóbbi idő minden ügyes-bajos dolga most jött ki rajtam. Nem voltam túl feldobódva, csak tettem a dolgom. A kis kerti faházat is kirámoltuk, rendet raktunk benne, kisöpörtem. Szerdán vendégségünk volt, bográcsban készült paprikás krumpli. Nagyon jól sikerült, persze nem én főztem, mert talán már említettem, de B. megszállottan főz, ő így kapcsol ki én meg hagyom neki. Mindezek a dolgok sokkal jobbak lettek volna, ha B. nem morog álló nap mindenen. Úgy vettem észre, hogy ő nem tud kikapcsolni, így én sem tudtam :(
- Csütörtök reggel lementünk a "mesterhez", aztán mint említettem pihi volt egész nap.
- Pénteken lekvárt főztem, mert eszelősen érésnek indult a füge
- Szombaton kipróbáltuk végre a grillezőt is :) ismét vendégeink voltak.
- Vasárnap pedig B. összerakta nekem a bringámat, merthogy nem maradt pénz benzinre így ma betekertem a melóhelyre, ami 6 km. Befelé nem volt nagy gáz, mert sok helyen lejt az út, csak egy helyen szálltam le és toltam picit, mert azt hittem ott a helyszínen fibrillálok. Megérkezésemet követően már nem is volt vörös a fejem, úgy kb 1 óra múlva, de hogy én hogy jutok haza, azt nem tudom. :):):):)

üdv a fedélzeten :)
VálaszTörlésjól értem, hogy a bácsihoz nem mentek többet? vagy félreértettem?
Megyünk, de csak azért, hogy nyakon csaphassam, ha megint beszól :):):) A viccet félre téve, nem tudom még meddig és nem tudom már azt sem, hogy igazán hiszem-e, hogy segít, de megyünk. A bácsi azt mondja, hogy nála nem hinni kell, hanem érezni, nos már azt sem tudom mit érzek. Az 5. hónapot kezdjük meg nála. Azt mondta, hogy a leghosszabb idő 7 hónap volt, míg összejött egy baba, én nem nagyon szeretnék nála rekordot dönteni.
VálaszTörlés