Mint mindig, most is 3 nappal mensi előtt jelentkezett az a bizonyos rózsaszín, majd barnás valami, ami jelzi, hogy most sem jött össze a baba. Most csütörtökön jött rózsaszínke, aztán szombaton hasfájással a menstruációm. Fasza, egyre hamarabb jön meg. Most 25 napos lett a ciklusom, előtte 26, azelőtt 27. Csütörtökön egyébként voltunk a "mesternél". Jeleztem felé, hogy anyagilag nem igazán tudjuk tovább finanszírozni az ő kezeléseit, kérdeztem, hogy le lehet-e redukálni ezt a 4 alkalmat/hónap mennyiséget. Mondta, hogy a legfontosabb az lenne, ha akkor mennék, mikor a mensim elmúlt, mert akkor a középidőre is tud dolgozni. Ezt talán korábban is mondhatta volna, bár ez a kijelentése újabb kérdéseket vet fel. Eddig azt hallottam tőle, hogy a középidő az hülyeség, ez a Czeizel mániája csak, illetve, hogy nálunk el szokott indulni a történet (megfogan a baba) de aztán mégis történik valami és nem marad meg. AKKOR MOST KÉRDEM ÉN: miért is az a legfontosabb, hogy mensi után menjek, miért nem az, hogy középidő után?????? Szerintem az lenne a legfontosabb, ha nem érezném, hogy fölöslegesen járunk!!!! Türelmetlen lennék? 5. hónapja járunk. Hétfőn fel fogom hívni azt a lányt, akit a "mester" ajánlott. Neki segített és már megszületett a kislánya :) Kíváncsi lennék az ő tapasztalataira. Érezte-e, hogy nincs értelme oda járni? Most én ezt érzem!
B-vel ismét felvetettük a lombik lehetőségét, illetve rákérdeztem nála, hogy mi a véleménye, ha már vártunk az újabb lehetőségre majdnem 1 évet! Arra jutottunk, hogy egy hitelkártya terhére, de meg tudnánk oldani a költségeket, amit később apránként vissza tudunk fizetni, főleg úgy, hogy nem fogunk minden héten lejárni a természetgyogyihoz. Gondoltam szintén hétfőn az Intézetet is felhívom és beszélek velük, hogy a kapott sorszámunk szeptemberi és hát szeptember van, valamint hallottam, hogy B. egyik rokonánál volt szintén gond baba ügyben, de nekik sem a szokásos dokik által kimutatható, így elmentek valamilyen vizsgálatra, ott kiderítettek mi a bibi és most decemberben már 1 éves lesz a kissrácuk. Szóval beizzítottam azt a vonalat is, hogy többet tudjak erről a vizsgálatról és egyebekről. Úgy érzem, még indítok egy utolsó támadást, mondhatnám ez a harc lesz a végső, ami bár több szálon fut majd, de mind még idén lezajlik, majd befejezek minden küzdelmet és csatát. Vége lesz. Ez azért most nagyon elszomorít és könnyes is a szemem, de el kell engednem a baba gondolatát, el kell majd fogadnom, hogy nekünk nem adatik meg. Biztos nem lesz egyszerű, de meg fogom próbálni. B-vel még beszélnünk kell erről is, mert ezt egyedül természetesen nem dönthetem el, de nálunk az a szokásos felállás, hogy ő magában morfondírozik, gondolkodik, nem beszél, én sokat beszélek, kimondom amit gondolok, akkor rájön, hogy valami ilyesmire jutott ő is, majd mégis ezek után úgy fog kinézni, hogy az lesz, amit én mondok és ettől valójában nem fogom jól érezni magam, mert úgy fogom érezni, hogy minden felelősség az enyém, az is az én hibám, hogy nem sikerült stb stb stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése