Sokaság

Érdekes, hogy pár megjegyzésetek arról szólt, hogy a 2 pöttyünkből, akár 4-es ikrek is lehetnek. A transzfer napja is sok ikres sztoritól volt "hangos". Ettől a lehetőségtől azért tartok! Kicsi vagyok (157 cm), nem tudom hogy bírnám. Ráadásul még csak 2. napja vagyok itthon egyedül (punkcióval együtt 3) de már fészkelődök rendesen. Egyedül vagyok, így nagyon leépülősen érzem magam.

Tanár úr eddig mindig azt mondta, hogy ne legyenek ikreim, másoknak is úgy beszélt erről, hogy jobb, ha egyesével leszünk terhesek, mert veszélyes üzem az ikerterhesség, most meg nem volt ellene, sőt mikor megtörtént a transzfer, az asszisztens hölgy közölte velem, hogy 1 fiú és 1 lány, majd megsimogatta az arcom és még akkor sem ellenkezett.
Valahol érzem, hogy ez ideális lenne ennyi idő után, de a fejemben mégis csak az a kislány motoszkál, akiről korábban írtam :) Próbálom az érdekes fiókban tartani ezt a dolgot a fejemben, de valaki nyitogatja a fiókjaim. Több sztorit is mesélt Tanár úr, mind ikres történet volt. Nagyon büszkén mesélte, hogy egy 46 éves hölgynek 1 petesejtje volt a transzferre, majd abból egypetéjű ikrek lettek és hamarosan meg is születnek. Náluk ez most a rekord :) Aztán mesélt 2 sejtből 3 babáról.
Úgy érzem ez a fajta sokadalom nincs a közelemben, vagy csak tagadom, hogy szeretném, vagy annyira be vagyok sz@rva, hogy ez a lombik sem sikerül, hogy próbálom a minimumon tartani a gyerekkel kapcsolatos gondolataimat, ami jelen esetben az 1 gyerekre gondolásban nyilvánul meg.
Megfogadtam, hogy mindig csak az aznapra, max a következőre fogok koncentrálni. Talán sikerül hinnem magamnak :):):)
Próbálom megértetni magammal, hogy nincsenek jelek, nincs olyan, hogy minden összejátszik, nincs semmi, ami arra utalna, hogy ez most összejön, csak jön aminek jönnie kell és én elfogadom, bármi legyen is az!
Bármi!