Becsapósdi

A mai elkeseredés kellős közepén ülve, egyszer csak hangosan segítséget kértem. Észre sem vettem, hogy közben összetettem a két kezem. Jött is a segítség, olyan igazi Popis, olyan igazi hidegzuhanyos, szóval nekem való :) Segítségkérés után, az volt a következő lépésem, hogy bezárom a net-et, erre ez ordít a képembe a face-en: "Eljön az idő, hogy elfogadjuk, vannak olyan emberek akik csak a szívünkben vannak jelen, az életünkben nem" Természetesen kiborultam. Milyen segítség ez? Nesze, ezt fogadd el, neked csak a szívedben lehet gyerek!? Na nem, kérem szépen, ez így nem járja. Most jut eszembe, hogy valóban nem jól kértem. Azt kellett volna kérnem, hogy segítsenek, de ha lehet, akkor finoman közöljék velem a tényeket, mert nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy az arconcsapós variációt könnyen fogadjam. Nem voltam elég konkrét. Mondjuk az is igaz, hogy ma már voltam konkrét reggel, és mivel azt kaptam, amit vártam, nem is volt gond. Van egy ingám, amit totál szentségtörés az embernek magán alkalmazni (ezt valahol olvastam), de pont nem érdekelt és kipróbáltam. Úgy rémlik az előző lombiknál nem akart megmozdulni, most azonban szépen mutatta, hogy 1 baba és lány. Tény, hogy ezt az adást, sokkal könnyedebben fogadta be a szívem, miközben azért megrögzötten terelgetem a gondolatot, hol az ágy alá, hol a plafonra, hogy terhes vagyok. Az is ide tartozik, hogy rejtegetem magamban a tényt, hogy a boszi 1 leány gyermek lelkét kötötte hozzám, mert mint tudjuk, Ő jönni szeretne. Másnak is feltűnt, hogy ezek a dolgok egybe csengenek? Hiszem, nem hiszem, hiszem, nem hiszem, vállalom, hogy hiszem, nem vállalom, hogy hiszem...eközben egyszer csak megszáll egy fura érzés. Mi olyan igazi anya-lánya leszünk. Jó leszek anyából! És most még azt sem érzem, hogy becsapnám magam. Pedig azért ez elég direkt így.
Reggel elindultam egy nekem tetsző gondolattal, egy kikényszerített megfelelő visszajelzéssel, aztán lepattantam a nem tetsző válaszról. Megyek jobbra, aztán balra ezen a tekervényes gondolatkötegen, és csak remélni tudom, hogy az én Minótauruszom babát tart a kezében, kellemesen mosolyog, mert látja, hogy nálam nincs kard és tudom, hogy neki is hányattatott volt a gyermekkora!