Félelmetes emberi elme

Kedden elmaradt az NST, mert a szülésznő telefonált, hogy szülése lesz. Azt mondta, hogy majd bepótoljuk, de azóta sem hívott. A doktornő azt kérte, hogy jövő hét hétfőn találkozzunk (február 3.), de nem volt szabad időpont, így fel kellett hívnom. Azt mondta, hogy 13 órakor kezdi a rendelést, menjünk 12:45-re. Tegnap már azon kattogtam, hogy 1 hete senki nem nézett rá a babára, se orvos, se NST, így csak remélem, hogy minden ok! Erősen gondolkodom, hogy ma felhívom a szülésznőt, hogy mi van! Kezdek szétesni, de úgy néz ki, nem csak én! A múlt héten B. megemlítette, hogy csütörtökön (ma) Horvátországba kell mennie, de csak megy és jön. Eszembe jutott, hogy végül is 3 óra alatt hazaér, ha hívom, hogy elindult a dolog, de hát én ráérek még, hiszen csak a jövőhétre vagyok kiírva. Amint Audrey babája 8 nappal korábban megérkezett, kissé elfogott a félelem. Ráadásul, ha jól számoltam az a baba pikk-pakk jött :) Lehet, hogy a mi babánk is hamarabb jön (remélhetőleg hasonló gyorsasággal)? Kedden felhoztam neki a témát, hogy én nélküle is bejutok a kórházba és még szülni is tudok nélküle, de neki hogy nem jutott eszébe, hogy lehet, hogy lemarad a fia születéséről? Eddig azt magyarázta, hogy januárban már nem is iszik alkoholt, mert bármikor kocsiba kell ülni, nem is utazik sehová, most meg mégis megy! Kicsit összekaptunk, mert először azt magyarázta, hogy mennie kell, aztán azt magyarázta, hogy de hát én jövő hétre vagyok kiírva és csak azért kaptam frászt, mert egy baba hamarabb jött, aztán meg magyarázott valamit arról, hogy ő mennyi mindenen gondolkodik (nem értettem miről beszél). Aztán azt is magyarázta, hogy én felidegesítem, pedig ő próbálja nyugodtan átvészelni a dolgokat. Mit kell átvészelnie? Nagyon be lehet szegény tojva :( Totál káosz a pasi, pont mint én :):):) Kérdeztem tőle, hogy szerinte én gondolatolvasó vagyok-e és hogy belelátok-e a fejébe és hogy minek vagdalkozik olyanokkal, hogy ő mennyi mindenen gondolkodik? Vártam, hátha megoszt velem valamit azokból a gondolatokból, de nem tette, így kicsit durcás lettem. 10 perc után úgy csinált, mintha nem történt volna semmi, próbált kedves lenni, kérdezgette kérek-e valamit, aztán mondta, hogy lemondja a mai utat.
Kedden megpucoltam 2 ablakot, kimostam a hozzá való függönyöket. Szerdán 1 ablak és 1 dupla teraszajtó pucolása, függönyei jöttek sorra. Elfáradtam, de nem éreztem semmi extrát. Persze B. előtt titkolom az egészet, mert leszedi a fejem, hogy nem fekszem és pihenek egész nap. Azt látja, hogy ruhát mostam, hiszen ott vannak a szárítón, de ez még belefér, illetve a főzés a másik, amivel nincs gondja. Mire ő délután, esténként hazaér, már kissé sötét van, nem szúrja ki az ablakpucolást, de majd meglátjuk mi lesz a hétvégén. Még az is lehet, hogy nagyon pasiból van és észre sem veszi :) Bár tegnap úgy tűnt, hogy a teraszajtót nagyon megnézte, lehet, hogy érzi, hogy történt valami, de nem tudja, hogy mi :):):) Én látom, milyen szép tiszta az ablak és a függöny, érzem is a friss illatot. Az az energia, amiről korábban mások beszéltek, hogy a 2. trimeszterben jön, nekem a 3. trimeszter legvégén jelent meg :)
(Még 2 ablakot meg kéne pucolni, aztán leállok! A gyerekszoba ablakát nem rég pucoltam meg, a gardróbban szekrény csinálás lesz, előtte festés is márciusban, így úgy döntöttem az várhat :) )
Szerda reggelre leesett a hó. Először furán ébredtem, mert nem voltam fent éjszaka, nem értettem mi történt, aztán reggel láttam, milyen szép hó van és megértettem mitől aludtam ilyen jót :) Én téli gyerek vagyok, ha leesik a hó, megnyugszom, B ideges lesz, mert havat kell lapátolni :) Tegnap többen hívtak, hogy hogy vagyok, nincs-e rám hatással a hó stb., de rám még nem hatott semmi :)

Tegnap délután épp lepihentem, majd egyszer csak a következő érzés támadt meg. Komolyan mondom azt éreztem, hogy megtámadt, mert jött egyszer csak a semmiből. Ez a terhes dolog milyen nagyon fura! Ott van bent egy élő emberke! És már jött is a kétségbeesés és rémület: hogy fog onnan kijönni? Nem fog! Nem lehet, hogy én szülni fogok, nincs az az Isten...
Nem tudom mi történt, hiszen eddig az édes várakozás és türelmetlenség uralkodott, hogy láthassam, már-már előre szerelmes voltam születendő kisfiamba, erre ez történik. Mikor bementem a szobájába, szinte láttam magam előtt, ahogy alszik a kiságyban, vagy nappaliban lévő járókában nézelődik. Hallgattam a relaxációkat, megerősítéseket a szüléshez, teljesen természetesnek vettem, hogy szülni fogok. Tudatosan tudtam, hogy ez a legtermészetesebb dolog, ami történhet, hiszen nekem nincs is rá hatásom, megtörténik magától. Tudja a testem is és a baba is, hogy mi a dolguk :) Eddig félelmet nem éreztem, de lehet, hogy ez mégis az? Előjött a tudatalattimból? Este B. rátette a kezét a pocakomra és megkérdezte, mint minden nap, hogy van-e mozgás. Hirtelen megint megijedtem, mert nem számoltam, hogy megvolt-e a napi 10 mozgás. Nem szoktam számolni, mert egész álló nap mocorog az utóbbi időben, de az ablakpucolás valahogy lekötötte a figyelmem. Szóval hirtelen a frász jött rám, hogy nem is emlékszem mióta nem mozog, majd egyszer csak ficánkolni kezdett, így végül is megnyugodtam. Hogy lehet, hogy fél másodperc alatt kitör a frász?
Ma hajnali 1 órakor ismét keltem. Vergődtem 2:45-ig. Nem bírtam rávenni magam, hogy meghallgassam a relaxációkat, mert azt éreztem, hogy az a női hang, ami vezeti a relaxációt inkább idegesít, mint ellazít. Jellemző :) Aztán mégis elkezdtem meghallgatni és sikerült belealudni, majd azt álmodtam, hogy meglátogattam Audrey-t, de nem a kórházban, hanem otthon (egyébként nem hasonlított rá a lány, de mégis ő volt), és ő azt mondta nekem, hogy minden rendben lesz a szülésemnél, ne aggódjak, nem fogok megbánni semmit. Reggel 7-kor ébredtem :)
Most megint azt érzem, minden rendben. Nem tudom mi történt, talán az ismeretlentől való félelem uralkodott el rajtam. Eddig többféle történetet hallottam és olvastam. Van aki 6 órát vajúdott, volt aki 1,5-2 óra alatt túl volt mindenen, a fodrászom tízen valahány óráról mesélt. A védőnő eddig azt magyarázta, hogy a kisfiúk ki szokták várni az idejüket, a lányok előbb jönnek, de eddig 2 kislány született a közvetlen környezetemben, a kiírt dátumtól eltérően, majdnem 1 héttel később és jött egy kisfiú 1 héttel korábban. Na most akkor mi van? Tudom, hogy nincs erre 1 kaptafa, de ez a várakozás valahogy megbolondít :) Miközben a racionális énem tombol odabent, az anyukás, elfogult agyam igyekszik őt túlkiabálni :)