Mint ahogy korábban írtam, férjem eredményei a legutóbbi lombiknál nem voltak túl fényesek.
A papírok ott voltak az asztalon, de nem nézte meg őket, vagy ha mégis, akkor sem tűnt fel neki, mert hogy is mondjam, annyira nem ásta bele magát a témába, hogy az értékekkel tisztában legyen. Kérdezni nem kérdezett, én meg nem osztottam meg vele amit láttam. Szóval eltitkoltam. Nem szoktam titkolózni, de most valamiért nem akartam ezzel terhelni. Hiába mondanám, hogy lombiknak ez is tökéletes, és mindketten ismerünk olyanokat, akiknek ennél sokkal rosszabb eredményekkel spontán sikerült. Amilyen lelkis, talán nem is tudna túllendülni rajta és rányomná a bélyegét a közeljövőre, a magába és a lombikva vetett hitére, vagy mit tudom én mi lenne, de úgy érzem nem lenne jó, ha tudná.
Közben meg tisztességtelennek érzem, hogy nem mondtam el.
Találnom kellene egy megfelelő időpontot, hogy megmutassam neki a papírt és beszéljünk róla.
Ma külföldön van, holnap jön haza, aztán csütörtökön megint megy. Hét végén anyuéknál leszünk. Marad a jövő hét.
Amennyit én láttam belőled eddig: nem fogod tudni eltitkolni, észre fogja venni rajtad, hogy valamit titkolsz.
VálaszTörlésNálunk is mindig ez van. :-)
ETAMA
Szerintem mondd meg neki, mielőtt véletlenül megtalálja a blogodat, mint az én egyik volt pasim :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésTegnap majdnem elkotyogtam! Tuti elmondom majd, de nem akarok nagy feneket keríteni neki, nehogy túl komolyan vegye!
Azt egyébként tudja, hogy blogokat olvasok és kommentelek, talán sejti is, hogy van sajátom, de konkrétan még nem kérdezett rá :) Imádom, olyan kis tapintatos :)
Hogy az urológust idézzem (mikor még nem tudtuk a pasim jó eredményeiről): egy gyerekhez pontosan egy darab sperma kell. :)
VálaszTörlés