Sikerélmény

Korábban már írtam arról a kedves ismerős párról (azóta már barátainknak is szívesen mondok őket) akik szintén babát szeretnének és hasonló gondokkal küzdenek, mint  mi. Sokat beszélgettünk velük a témáról, próbáltunk nekik segíteni, természetesen csak finoman, hogy mégis mi várható, mi történik ilyenkor stb, de sajnos eddig úgy állt a dolog, hogy barátnőm nehezen viselte az első kudarcot, mikor is nem volt inszem, mert túl stimulálták, aztán kellemetlen volt neki, hogy ronda lett a bőre, szóval már előre mondta, hogy ha ez most nem sikerül, akkor ő befejezi, ennyi volt. Sajnáltuk, hogy így gondolta, de elfogadtuk, illetve megértettük. Tegnap tesztelt, írt sms-t, hogy nem sikerült, aztán felhívtam és beszélgettünk. Biztosítottam arról, hogy nincs egyedül ezzel az érzéssel, ez szinte normális is. Én is voltam így, hogy feladom, de kértem, azért gondolja át, ha tényleg babát szeretne, akkor még ne adja fel. Este férjem is hívta a férjet, hogy mi a helyzet és kicsit támogatta őt is lelkileg, aminek az lett az eredménye, hogy nemrég kaptam egy újabb sms-t, hogy adjam meg annak az Intézetnek a számát, ahová mi járunk, mert átmennének :) Szóval lesz folytatás :):):)