3. lombik 15. nap, punkció

Péntek reggel 6:15 helyett 6:16-ra értünk a helyszínre, így totál lelkiismeret furdalással, mentem be. Tudtam egyébként, hogy ez az 1 perc nem gáz, mert még egy doki sincs a láthatáron, de én már csak ilyen vagyok! B-től elbúcsúztam az ajtóban és felmentem az emeletre. Már ketten fent voltak, a korábbi ágyam szabad volt, így őt választottam ismét, dacolva a babonával. A sorrend is úgy alakult, hogy én mentem utoljára. Nem kértem, hogy ne a kézfejembe szúrjanak, mert most csak a műtőben szúrtak, nem előre, így nem is feszített sokáig, valamint Nyulacska jótanácsában bízva gondoltam, hogy otthon úgyis tudom orvosolni majd az ügyet, így kézfejbe szúrtak és jelentem borogattam és ma is fogom, de már látszik, hogy nem látszik :). Furán ébredtem, nagyon ki volt száradva a torkom. Mondták, hogy volt egy kis fennakadás. Miért is nem lepődöm meg? Történt ugyanis, hogy kérték, nyeljem le a nyálam, de én nem tettem. Azt mondta az egyik lány, hogy ő arra kelt, engem erőteljesen ösztökélnek a műtőben, hogy nyeljek :) Ezután valami nyálszívót kellett alkalmazni. Az altató orvos megjegyezte, hogy ő még ilyen nem látott. Sebaj :) Tanár úr jött, mutatta diszkréten a számot, hogy 15 petesejtet sikerült nyerni. Hazajöttünk, elég nehézkesen mozogtam, mert feszített a pocakom, de fekvésre ítéltettem és én betartottam. Ma reggel 8 órakor jött a telefon, erre keltem. 8 érett sejtünk volt a 15-ből és 7 meg is termékenyült. Azt mondta a biológus hölgy, hogy nagyon meg van elégedve, nagyon szép mind és úgy készüljek, hogy lehet, hogy hétfőn ET lesz, de még az is nagyon esélyes, hogy csak szerda. Szóval még kettőt kell aludni, hogy többet tudjunk.