Túl sok a kérdés!

Januárban leszek 37 éves, márciusban lesz 7 éve, hogy babáért küzdünk, mindezen számok ellenére, valami megmagyarázhatatlan dolog miatt, mégis úgy érzem magam, mint aki most próbál először teherbe esni.

 Nem értem, hogy miért gondolom úgy, hogy 3-4 hónap múlva összejön, miért gondolom úgy, hogy most sikerülni fog, miért és mitől vagyok most ilyen? Olyan vagyok, mint egy huszonéves lány, nem egy 37 éves nő. Meddig tarthat ez az állapot? Mi fog történni, ha letelik az a 3-4 hónap?  Vagy 5. Vagy 6. Meddig fogom kitolni a reménykedés hónapjait? Mikor fogom feladni? Mert fel fogom. Megígértem. Megígértem magamnak, de mi lesz a férjemmel? És most miért lett könnyes a szemem? Miért látom magam előtt, ahogy egymás karjaiban, sírva elbúcsúztatjuk a reményt? Hinni és bízni szeretnék! Hiszek és bízok most teljes lendülettel, odaadással, de rettegek a gondolattól, hogy elmúlik majd az a 3-4 hónap. Vagy 5. Vagy 6. És ott állok majd, hogy akkor most vége van.!?
Nem akarok görcsösen gyereket, nem vagyok ideges és türelmetlen, nem gondolom, hogy meddő vagyok, csak azt, hogy MÉG nem jött össze.
 MÉG NEM!