"Mester" bá szerint most már minden rendben van odabent és csak rajtunk múlik. Jeleztem neki, hogy rajtunk biztos nem, mert ha emlékszik a múltkor azt mondta, hogy elindul a dolog odabent, de aztán történik valami ami miatt mégsem sikerül, így akkor a mi részünkről mégiscsak rendben vagyunk. Mondtam neki, hogy én azt szeretném tudni, mi történik, miért, mikor és hogy lehet rajta segíteni, de ő ezt nem tudja.
Ez a válasz nem javított a helyzeten.
Tegnap kiderült, hogy egy ajánlathoz nem jó ártáblát adtam ki. Azon kívül, hogy baromi kellemetlen és kínos, nagyon szégyenlem az egészet, szóval tegnap jól kibőgtem magam. Főnököm nagyon rendes volt, azt mondta, hogy ne legyek ennyire magam alatt, még nem írtunk alá semmilyen szerződést, így ha nem is nyerünk, max nem vesztünk semmit, de hát én nagyon is sokat veszítek ezzel. Önbecsülés, anyagiak stb. stb. stb.
Szeretném, ha felszálló ágba kerülhetnék, mert ez a mostani lelkiállapot semmin nem segít.
Megint csak arra vágyom, hogy minél hamarabb hazaérjek és lefeküdjek aludni. Tegnap egész nap nem tudtam sem enni, sem inni. B. este belém diktált két szendvicset és gyümölcsöt. Az óra csörgése előtt 1 órával felkeltem ma, és csak feküdtem az ágyban a plafont bámulva. Úgy érzem magam, mint akit balesetet szenvedett és mindene sajog, legfőképp a lelke.
B. azt mondja, hogy minket mindig próbára tesz a sors. Hát mi vagyok én, egy teszt bábu? Ennyi tesztelés és próba után, már cserélik a bábukat, mi meg még mindig itt vagyunk.
Próbálok megnyugodni, higgadt maradni és tovább lépni minden bajomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése