Írnom sírnom kell

Le kell írnom, mert fáj!
A múlt hetem úgy nézett ki, hogy hétfő, kedd normál munkaidő 8-16.
Szerda 6-kor már indultam, 15-re értem haza, majd 19:30-kor újra indultam és 22:30-ra értem haza, másnap 9-19-ig meló (ebben már volt erős fizikai, mert a kollégák nem haladtak és nem tudtam csak ott állni), aztán pénteken 8-tól már csörgött a telefonom, 12-re kellett beérnem, de csak szombat hajnali 4-re érkeztem haza ismét. Röviden kidolgoztam a belem, hogy végezzünk egy fontos melóval. Hajnalban már éreztem, hogy fáj a tüdőm, a hátam majd beszakad, köhögtem is, főnök is hallotta a telefonba, hogy szarul vagyok. Hazaérve sírógörcsöt kaptam és azt mondtam B-nek, hogy én ezt többet nem csinálom, mert rajtam kívül nem sokakat érdekelt, hogy ezzel a melóval, ha törik, ha szakad meg kell lenni. Vitatkozni kellett, meg anyázni, ami nem az én stílusom, közben meg ugyan azt csináltam mint ők, pedig nem az volt a dolgom, nekem csak felügyelni kellett volna. Mindenkit vissza kellett hívni a munkaterületére mert szartak bele, én javítottam utánuk. Szombat délután hívott a főnököm, addigra már nem volt hangom, viszont volt lázam :) B beszélt vele. Főnök megköszönte az odaadó munkám, majd sajnálattal konstatálta, hogy ennyire lerobbantam. Beérkeztem hétfőn (betegen) elmeséltem mi történt, megbeszéltük mi lesz, hogy lesz, de simán végigcsináltam a napot anélkül, hogy haza küldtek volna. Ma szintén bent vagyok, taknyom-nyálam egybe (nem tudok táppénzre menni, mert a bejelentett fizum után az lófüle, így a lombik előtt nem lehet, hogy nincs normál fizum, szabira pedig nem tudom mennyire lesz szükségem).
NA DE AMITŐL MAJDNEM FALNAK MENTEM:
Kedvenc kolléganő azon a pénteken, amikor orrvérzésig melóztam, nem dolgozott az irodában, mert szombat hajnalban ő is ment, de csak ellenőrizni (na jó nem akarom ezt annyira lenézni, mert én is megyek minden héten és bár nem kemény meló, qva fárasztó tud lenni). Mikor hétfőn megtudta, hogy én szombat hajnalig melóztam, lazán beszólt (főnökség előtt persze), hogy kezet foghattunk volna, mert ő is dolgozott!!! Annyit tudtam csak mondani, hogy nem lett volna időm kezet fogni!
Most kb egy órája kezdett érte aggódni az egyik főnök, hogy mért nem megy már haza, mert tegnap este papírokat kellett vinnie a kollégáknak (megjegyzem, már tegnap elmondta többször, hogy majd valamikor lecsúsztatja!!!!) és valamikor 23-körül ért csak haza, szóval menjen nyugodtan.
De hogy van az, hogy az én + tízen órámat semmibe veszik? Itt ülök betegen, de nekem senki nem mondja, hogy maradjak nyugodtan otthon holnap!? Ma is megemlítette a kedvenc, hogy ő akkor holnap később jön, mert csúsztat, erre csak "felnyögtem", hogy én is csúsztatnék. Főnök közölte, hogy ok, kúráljam ki  magam, majd úgy ment el, hogy akkor fél 8-ra vár reggel, mert akkor indulunk!
MI VAN????????????
Már megint ott tartunk, hogy lombik előtt, meló utálattal, nincs hová tovább lépni, mert kinek mondjam, hogy bocsi, igaz, hogy most kezdtem, de lombikozni megyek :)
Vicces leszek, mikor fizuemelést kérek és nem kapok, viszont az elvárások nem csökkennek! :(
Hogy kell visszavenni a lelkiismeretes melóból?