Őszinte mosoly nélküli 23. cn a 4. lombik előtt

Tanár úr azt mondta, mikor utoljára beszéltünk, hogy menjek vérvételre (21-24.cn), merthogy ő úgy látja a papírjaim alapján, hogy long protokoll lesz és csinál egy méh biopsziát is, amit ő nem is így nevezett, hanem valahogy másként. Annyit kért, hogy mikor megyek, majd szóljak előre, hogy biopszia is lesz. Én ennek megfelelően kerestem az alkalmat, elkaptam az asszisztens hölgyet és jeleztem neki, hogy nekem biza nem csak vérvételem lesz. Mondom neki, hogy nem találtam olyan gombot a bejelentkező képernyőn, hogy egyéb vizsgálat, így neki szeretnék szólni. Köszönte szépen, hogy szóltam, persze azért nem hazudtolta meg magát és mondta, hogy ne legyek ezért ennyire megijedve. Nos nem tudom milyen rémült fejet vághattam, ehhez a mondathoz, de neki az jött le, hogy rajtam van a frász! Nem tudtam mitől kellene tartanom, így nem tartottam semmitől. Azt mondta, hogy üljek le, mert ezt úgyis bent végzik és ehhez orvos kell! Nem mondod?! Talán pont ezért szóltam neki, hogy ne csak a vérvétel miatt hívjanak be, hanem hozzám orvosra is szükség lesz, nem? Nem! :):):)
Bementem, mindkét doki a vizsgálóban volt, Tanár Úr vetkőzésre szólított fel, majd másoknak is kiadta a feladatot. Úgy szoktam csinálni, hogy amíg nem szólnak én nem dobom szét a lábam, miközben a dokibácsi előttem üldögél és nem tart ott, hogy azonnal nekilát a munkának, sőt, még a bugyim sem szoktam addig levenni, csak üldögélek azon a valamin, de az asszisztens hölgy rám szólt, hogy talán feküdjek le. Bugyi le, fekszem fel. Ezt az érzést mind tudjuk milyen! Fekszel, csupasz alsótesttel, miközben mások jönnek-mennek. Dokibácsi még csak előkészül, konkrétan bontogatta a katéter papírját, ezt persze mind muff vonalban, a széken ülve. Legszívesebben odatettem volna a kezem, hogy addig talán ne legyek alhasilag a képében. Ezen a valamin fekve, eszembe szokott jutni, hogy az a paraván talán nem is pont ott takar, ahol kellene, mert én biza az ajtó felé tárogatom magam, de aztán jött a beavatkozás és őszintén szólva, tőlem akár az egész üdvhadsereg bejöhetett volna kánkánt járva, mert én csak arra tudtam koncentrálni, hogy magamban mondogatom, mindjárt vége, mindjárt vége, mindjárt vége, közben pedig még el sem kezdődött, csak akadályba ütköztek. Asszisztens hölgy látva, hogy a dokibácsi nehezen jut át a gátlásaimon kérte, hogy fújjam ki hasba a levegőt. Ekkor már a Tanár úr is jött és csupa segítő jó szándékkal nekiveselkedett a hasamat nyomni, hogy könnyebben behatolhasson az a  katéter. Sikeredett. Tanár úr ekkor turmixolásra szólította fel a kollégáját és elment telefonálni. HOGY MI VAN? Méh nyálkahártya turmix? Aggasztó gondolat. Aztán csak vége lett a beavatkozásnak. Elég magas a fájdalom küszöböm és talán csak egyszer szisszentem fel, a bugyikámat azonban szorítottam vadul. Nagyon kellemetlen érzés volt. Turmix végeztével dokibácsi lesegített. Míg felöltöztem, doki átnézte a korábbi papírjaim, majd arra a következtetésre jutott, hogy ugyan az lesz a menet, mint legutóbb (short és Elonva), mert erre reagáltam a legjobban. Közölte, hogy a 3. napon találkozunk, így most még csak vért sem vesznek és mehetek Isten hírével, a viszont látásra. Ekkor már az asszisztens hölgynek is valahol máshol akadt dolga, így köszöntem szépen mindent, még mosolyogtam is és kijöttem. Azóta kissé lassabban és óvatosabban mozgok, volt kis vér is, mikor wc-n voltam, de nincs fájdalmam. Max annyi hiányérzet maradt, hogy szerettem volna Tanár úrral beszélni, hogy most mi van ezzel a turmixolással, mert korábban ígért ebből többet (nem mintha ezek után igényt tartanék rá) és még egy N-betűs bogyót is, de valahogy a másik dokitól már nem volt bátorságom rákérdezni, merthogy tök mást mondott a protokollt illetően és valahogy nem akartam szembesíteni azzal, hogy nincsenek egy véleményen a Tanár úrral, bár hozzá szeretném fűzni, hogy én is a legutóbbi menetre szavaztam volna, ha lett volna ilyen opció, hogy a kedves páciens is hozzátehet valamit a történésekhez, de az én feladatom csak odáig tartott, hogy letoltam a bugyim és szétraktam a lábam.
Gondoltam rá, hogy este betelefonálok az Intézetbe egy kis utó infóért, de aztán visszanéztem Kata oldalára és ott láttam, hogy neki a lombik előtti hónapban csináltak hasonlót 3x. Azért írom, hogy hasonlót, mert az ő leírása alapján nem ugyan az történt velem, mint vele, szóval ilyen beavatkozás szerintem nekem nem lesz több. Az N-betűs bogyóra meg a 3. napi vérvételkor visszatérek és talán arra is, hogy van-e tervben újabb turmixolás.