Lépnék

Sajnos kedvenc kolléganőm ismét hozta a "legjobb" formáját! Feleslegesen írnám le a sztorit, a lényeg, hogy azt a stílust, amit megengedett magának, nálam többet nem adja elő! Most azért nem tudtam leállítani, mert le voltam döbbenve, köpni-nyelni nem tudtam és csak ketten voltunk, tehát ismét csak én láttam az igazi arcát. A probléma röviden annyi, hogy kissé összemosódtak a feladatok, mindenki csinál mindent és erről szerettem volna vele beszélni, de nem jött össze, pedig csak egy ártatlan kérdést tettem fel, ő meg eltorzult fejjel magyarázott. Tegnap összeültünk a feladatok miatt a főnökséggel is, persze már ismét nyájas volt és kedves és megértő és csupa szív és és és. Sőt előadta, hogy úgy érzi egyre több dolog kerül ki a kezéből és megkérdezte, hogy talán rosszul csinál valamit? Mindig ide jutunk, hogy őt dicsérni kelljen .......fel tudnám rúgni! Még azt is előadta, hogy így, hogy átkerült hozzám egy-két dolog (minta én találtam volna ki!) ő nem dolgozza le a 8 óráját, neki rengeteg szabad kapacitása lett ..........lassan szentté avatjuk! Én azt a taktikát választottam a beszélgetés közben, hogy nem szóltam egy szót sem, mert tudom, hogy hiába beszélünk meg bármit, a helyzet úgysem fog változni. Ráadásul lett egy jó nagy hátszele a kolléganőnek, mert a főnököm anyja mindenkit utál, még azt is akit nem ismer és egy szót sem váltott még vele, de ezt a nőt szereti és mostanság bejár a melóhelyre. Állítólag velünk fog dolgozni. Pont úgy érzem magam, mint egy régi nagyvállalatnál, ahol megkövült idős nők közé kerül egy fiatal. Az öregek összetartanak és nem csinálnak sokat, a fiatal pedig bármi lehet, csak jó nem! Szívem szerint lelépnék, de csak emiatt a nő miatt. Vele vagyok heti 5 napot, kb 40 órában, szóval megőrülök. Lépnék, ha lenne hová DE lombikunk lesz, itt a főnököm támogat, máshol ezt hogy tudnám intézni? Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de most ez a baba megoldást jelenthetne a problémára.