Mostanság annyira magam alá kerültem, hogy nem is hittem, lehet bármi, ami segíthet kikecmeregni. Csak sajnáltam magam és zuhantam. Kilátástalan a helyzet, nem is fog javulni stb. stb. stb. Azt mondtam, nincs pénzem. De hiszen másnak sincs. Azt mondtam nem elégít ki a munkám. Van akinek nincs is munkája.
Olyan buta vagyok. Van nekem nagyon sok mindenem, ilyen a szeretet, amit a családomtól kapok, a jó érzés, amit a gyöngyékszereimtől és az a bizsergés, mikor látom, szívesen hordják :) és van még sok egyéb is, de a lényeg, hogy van miért küzdenem, ha bele is fáradtam kissé :) Még mindig küzdök, egy babáért. Nem adtam fel, hiszen hőt mérek minden reggel, beveszem a bogyót és használom a krémet, szóval jó lenne, ha nem hitegetném magam tovább, hogy feladtam.
Olvastam egy idézetet és közben a babára gondoltam. Sejtem, hogy nem egy a gondolatunk az írójával aki író volt és prédikátor, ráadásul férfi :):):)
"Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett . De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam." /John Bunyan/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése