Kata megmosolyogtatására elmesélek pár "helyzetet" mikor is szerettem volna fehér bőrűként kicsit lebarnulni.
Szóval mennyire is jó fehér bőrűnek lenni? Kifejezetten előnyként élem meg legfőképp azért, mert majd minden nyáron okot adhatok a nevetésre, vagy épp a rémületre :). Ami érdekes, hogy nem vagyok porcelán fehér bőrű, csak simán fehér bőrű, annyi kis extrával, hogy mindez extra érzékeny. Mindenek előtt megjegyezném, hogy sosem engedtek vagy mentem ki a napra anélkül, hogy ne lettem volna bekenve ilyen-olyan naptejekkel, krémekkel, olajokkal, egyebekkel, valamint a legkritikusabb időpontokat is kerültem attól fogva, hogy nyomták a tv-ben, hogy kerülni kell a 11-15 óra közti időpontot. (konkrétan nem is emlékszem ezt mióta mondják, de gyerekkoromban még tuti nem volt szó ilyesmiről)
Első emlékképem még gyermekkoromból, hogy tejföllel bekent felső testtel csücsülök a szőnyegen, mert valószínűleg sz@rrá égtem a napon. Aztán van előttem olyan kép is, mikor a suliban enyhén idióta mozgással próbáltam közlekedni a folyosón, lehetőleg szoknyában és mindenféle olyan szerkóban, ami a legkevésbé érintkezik a bőrömmel. Akik csak szemből láttak, először azért néztek furán, mert nem igazán értették mi lehet velem a gond, aztán rémülten hüledeztek mikor utánam néztek, mert egyszerre hoztam a fekete/fehér figurát, csak én a vörös/fehéret. Ez utóbbit a következőképpen hoztam össze. Nyár, Balaton, Popi szörfdeszkán vagánykodik, merthogy azon napozni a tuti. Hason feküdtem, elaludtam, majd másnapra annyira szerettem volna, ha megengedik a tanteremben fekve tanulást, vagy legalább is nekem biztosítanak egy olyan padot, ahol hason fekve lehet létezni, mert leülni egy megégett popsira, combokra és hátradőlni egy hasonló felületű háttal nagyon, de nagyon kellemetlen. Szóval úgy néztem ki, hogy elől fehér, majd egy erős váltással hátul rák vörös.
Hasonlót 18 évesen is előadtam, mikor először voltam külföldön nyaralni. Olaszország, szép napsütés, nagyon sós tenger. Addig csak irigykedve néztem ismerőseimet nyaralásból hazajövet, hogy milyen szép barnák és a kérdésre, hogy merre jártak, azt mondhatták, hogy Olaszországban, vagy mit tudom én mi volt akkor a divat :) Úgy terveztem, hogy majd rajtam is látszani fog, hogy nyaralni voltam! Annyira örültem, hogy most majd megmutathatom és én is elmondhatom, ha megkérdezik merre voltam, hogy ilyen szép barna vagyok, hogy hol máshol, mint külföldön nyaralni! A sót a szemem nem nagyon kedveli, így inkább a strandon lévő zuhanynál hűsítettem magam. Ismét be voltam kenve mindenfélével, de itt is inkább hason feküdtem. Estére frontoldalon semmi, hátsó fertályon a felsőm pántja helyén a fehér csík megegyezett a lepedő színével, a többi vörös lett. A popsim, combom hólyagosra pirult, a combomon lévő hólyagok barna pöttyökre, anyajegy szerű foltokra cserélődtek később, olyan igaziból, mintha szeplős lenne. Elég régen néztem meg a combom hátsó részét, de úgy rémlik, hogy a foltok azóta igen csak halványultak.
ÉS MOST JÖN A + POÉN!
Az én bőröm olyan, hogy 2 nap múlva eltűnik a vörösség és NEM, nem barnaság marad utána, mint minden normális embernél, hogy bebarnul vagy valami, hanem a nagy semmi marad. Tehát hazaérve úgy néztem ki, mint aki el sem ment nyaralni, vagy ha el is ment, akkor a szálláson, tetőtől talpig nagykabátban, sapkasálban töltötte a szünidejét!!!
Mikor már elég felnőttnek éreztem magam és felelősségteljesnek a szoláriumhoz, akkor elmentem. Úgy gondoltam ez lehet számomra a megoldás, hiszen annyian barnák körülöttem ettől a módszertől, néha talán már ijesztően barnák, sárgák és egyéb színben pompáznak, de ez nem tarthatott vissza.
A szolizások során, az alábbiak derültek ki:
- én aztán járhatnék minden nap szoliba és kenhetem magam csodásabbnál csodásabb szoli krémekkel amiktől mindenki brazilabb a braziloknál, nálam max a popsim és a fenekem barnulgat, ami valljuk be kevésbé látványos felöltözve.
- amennyiben lejárok egy bérletet, tehát elég rendszeresen, huzamosabb ideig, akkor én már látom, hogy bitang barna vagyok, szinte már felhozom magam arra a szintre mint más normális bőrű télen :):):) amit egyébként rajtam kívül nem sokan látnak, DE a kézfejem olyan fehéren virít, mintha azokat később varrták volna oda!
- egyéb lehetőség szolizáskor, hogy mondjuk 4-6 perc alatt pecsenyére pirulok, egy gyengébb szoliban is, vagy épp semmi sem történik a bőrömmel. A pirulás másnapra ijesztő, volt hogy rémisztőre sikeredett, az arcomat másnap meglátva én is elgondolkodtam, hogy talán inkább horrorfilmekben kellene szerepet vállalnom! Lehetnék a megégetett, porcelánkezű zombi, vagy valami hasonló, esetleg új filmötletként bedobnám a szoli rémséges fantomja címet!
A lényeg összefoglalva egyébként az, hogy ha nem kenem be magam és kimegyek a napra, akkor ugyan azt a végeredményt tudom produkálni, mintha bekenem magam, miszerint vagy nem történik semmi, fehér maradok, vagy épp totál leég a bőröm. Ami még opció, hogy ahol bekenem magam, ott leégek úgy, hogy meglátszik az összes ujjam nyoma, pl. mellkason végighúzott naptej kézlenyomat remekül mutat egy nyári ruhában :)
A nászutunkon sikerült szinte a teljes repertoárt bemutatnom. A szállodai medencénél kenegettem magam, amennyire lehetett inkább szűrt árnyékban, a pálmalevelek alatt csücsültem, gondolván, hogy elég nekem az a nap, ami így érhet, így is barnább leszek a valaha nálam elérhető barnánál. Nem akarnék csalódást okozni, de hát nem történt semmi. Feldühödve kifeküdtem a napra. Nem történt semmi. Mindezek közben körülöttem reggeltől estig képesek voltak a totál napon feküdni emberek, volt aki még csak be sem kente magát és csokicsokicsoki barna volt. Vettem a bátorságot és vásároltam egy bronz fújkorászós spriccelős kenceizét, amiről azt mondta az eladó, hogy az én bőrömnek ez lesz a tuti! Az eredmény: 0. Kicsit aggódtam, mikor sivatagi túrára mentünk, hogy meg fogok égni, de akkor már úgy voltam, hogy legalább lesz valami színem, ha nem is barna, de színnek szín! Bekentem magam 1 rétegben, felvettem egy pólót és egy rövid nadrágot, azzal a felhanggal, hogy jöjjön, aminek jönnie kell! NEM LETT SEMMI! Aztán elmentünk a tengerre búvárkodni, heverészni. Vízből ki, vízbe be, minden alkalommal lekentem magam, már szinte kaparni lehetett rólam a krémet. Talán mondanom sem kell, hogy úgy megégtem, hogy menni alig tudtam másnap!!! Zsibbadtra égett a lábam. Másnap meglátott egy helyi ember a szálloda butiksorán, aki azonnal berántott az üzletébe (többen voltunk, szóval nem rabolt el :) ) Folyamatosan szörnyülködött, hogy hogy lehet így megégni? Mondtam, simán :) ! Elkezdte bekenni a vállam, hátam, karom és arcom jojobás aloe-s valamivel és levendulás teve tejjel. Közölte, hogy másnap nála kell kezdenem és megint bekeneget. Kérdeztük, hogy mivel tartozunk, de nem kért pénzt. Említette a fickó, hogy az ő apukája is kényes bőrű és könnyen le tud égni, így sörrel locsolgatja magát, de készüljek fel rá, hogy az borzasztó büdös! Valahogy nem kaptam kedvet! Két nap jojobás és levendulás teve tejes kenegetés után már kellemesebb volt a mozgás, de az élmény, hogy hazaérve megkérdezzék hol barnultál le ilyen szépen, elmaradt. Nem mondom hogy totál fehér voltam, de megint csak a korábban említett szintet tudtam csak megközelíteni, miszerint más így néz ki télen.
Próbálkoztam már kókusztejjel és vajjal kenegetni magam napon és szoliban, talán még csak azt a sört és a kutyakakit nem kentem magamra, pedig az legalább azonnal adna valami színt, a szaguk hasonlóan borzasztó lehet :)
A szolit egyébként már több mint egy éve hanyagolom, bár szerettem, hogy azonnal szeplős lett az arcom :) az legalább barnított valamit!
Mindenféle tuti, bevált ötletet szívesen fogadok fehér bőrűektől, hogy bebizonyíthassam nálam az sem használ, vagy épp szobrot állíthassak annak, aki olyan módszert javasol, amit ha kipróbáltam tényleg barnult a bőröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése