Fél vadregényes piknik

No azt hiszem eljött az idő, hogy megírjam, hogy is működik ez a természetgyógyászhoz járás!
1 vagy 2 évvel ezelőtt ajánlottak nekem egy természetgyógyászt, mondták, hogy elég messze kell érte menni, valamerre Békéscsaba felé és nem lehet bejelentkezni, csak lemész és kivárod a sorod. Adtak hozzá egy számot és annyi. Akkor még valahogy nem éreztem, hogy menni kellene, ráadásul hétköznap van csak rendelés, nem akartam annyi szabit kivenni stb., de megérett bennem a dolog, mikor mástól is ugyanezt a telefonszámot kaptam meg, hogy akkor most már valóban megnézzük, hogy is van ez. Telefonáltam, telefonáltam és telefonáltam, de nem vették fel, így, mivel mail címet is kaptam, mail-t írtam, amire meglepő módon hamar jött válasz. Több rendelési időt adtak meg és 3 helységnevet az ország különböző pontjain. Kiválasztottuk a legközelebbit, kivettünk az akkori keddre szabit, mert 12:00-19:00 között volt feltüntetve a rendelés, illetve állapotfelmérés, mert először azt kell. Úgy gondoltuk érjünk le kicsit hamarabb, így kb 160 km megtétele után,10:15 körül odaértünk.  
NA MOST FIGYELJETEK!!!
A sorszámunk a 36. volt! Az első döbbenet után sorban jött a többi. Kb. fél óra beszélgetés után totál elkeseredtünk, mert elmeséltél nekünk, hogy ez a bácsi bekerült valami női magazinba, azóta pedig kismillióan járnak hozzá és bár 10:30 körül már elkezdi a rendelést, este 21:00-kor tuti abbahagyja és vannak akik eljönnek az ország legtávolabbi csücskéből, egész nap sorban állnak, ülnek, majd hazamennek anélkül, hogy bejutottak volna, mert kedden tart csak állapotfelmérést és kezelést is egyszerre és az állapotfelmérés kb. 20-30 perc, egy kezelés pedig 5-10-15-20 perc körüli. Újabb döbbenet! Akkor lehet, hogy nem jutunk be? Gyors fejszámolás után arra jutottunk, hogy akkor mi leszünk este kilenckor az utolsók!!!! Kicsit elszomorodtam, majd megbeszéltünk, hogy mi elmegyünk valamerre, kirándulunk, megebédelünk, aztán majd lesz valahogy. Nagyon csodálkoztam, hogy B. teljesen nyugodt volt, sőt egész viccesre vette a figurát, így nekem is könnyebb volt belenyugodni, hogy így alakult. Visszamentünk kb 16:00 körül, akkor valahol a 18. sorszámnál jártak. Újból szóba elegyedtünk azokkal akik már ismerték a dörgést. Mesélték, hogy hajnali 04:30-kor volt ott az első ember, aki valahol a faluban szállt meg ezért!!! Azt is hallottuk, hogy aki reggel 6:00-ra ért oda, az a 10. sorszámot kapta! Beszélgettünk egy kedves, idős hölggyel, aki a férjével jött és a veje hozta őket. Elmesélték, hogy menet közben, míg mi nem voltunk ott, szólt a természetgyógyász, hogy állapotfelmérést nem vállal már aznapra, csak kezelést, mert rengetegen vannak, így azt ajánlották nekünk, hogy ha bemegyünk, akkor mondjunk meg neki konkrétan, hogy miért jöttünk. Képzeljétek, az idős hölgy egyszer csak odacsúsztatott egy sorszámot elém, ami a 26. volt és azt mondta, hogy ő bemegy egyszerre a férjével, egy sorszámot fognak használni, így mi bemehetnénk közvetlen utánuk. Nem is tudtuk mit mondjuk, annyira meg voltunk hatódva, így csak köszöntük szépen. A hölgy még a telefonszámomat is elkérte, hogy majd szóljunk hogy alakulnak a dolgaink. Írtunk is neki sms-t, mikor kijöttünk, hogy van remény :), ő pedig visszaírt, hogy nagyon örül :)
Következő hét csütörtökén mentünk újra, akkor reggel 8-tól volt feltüntetve a rendelés. Gondoltuk, mivel aznap csak kezeléseket tart, nem lesz ilyen sorszám mizéria, de azért nagyon korán keltünk, hajnali 3:00-kor indultunk, 4:30 körül odaértünk és akkorra már csak a 20, 21. sorszámot sikerült kapni!!! Számolgattuk, hogy lehet most tényleg nem jutunk majd be, mert mondták, hogy 14:00-kor tuti abbahagyja a kezeléseket és indul haza. Örömmel tapasztaltuk, hogy már 6:30 körül elkezdte a kezeléseket, és 1 óra alatt, lement 10 ember. Örültünk, mint majom a farkának, de aztán nagyon belassult a sor, így újra számolni kezdtünk, hogy mi lesz! Végül is újra beindult a menet, és 12:00 körül, már Pest környékén jártunk. A hamar hazaérés azért fontos, mert a munkahelyemen nem mondtam meg konkrétan, hogy miért járunk kezelésre (igaz, nem is kérdezték) de elengedtek fél napra csütörtökönként úgy, hogy lecsúsztatom, de ehhez 12:00 körülre be kell érnem. Elhatároztuk, hogy ez így nem lesz jó, hulla fáradtak voltunk egész nap, alig vártuk, hogy aludhassunk este. Láttuk, hogy le kell mennünk még hamarabb, de hát mikor? Azt hallottuk, hogy már 23-24:00 óra körül gyülekeznek az autók előző este és ott alszanak a kocsiban. Meghánytuk-vetettük a dolgokat és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk mi is. Következő csütörtöki kezelésre már szerda este, kajával, paplannal, párnával felszerelkezve, kb 22:30 körül leértünk. ÚJABB DÖBBENET JÖTT! Mi voltunk a 6. versenyzők és csak jöttek az autók. Lehajtottuk a hátsó üléseket úgy, hogy a csomagtartóval egy tér lett, de mivel nem próbáltuk ki otthon, hogy ez hogy is fog kinézni, csak ott láttuk meg azt a keresztben húzódó deréktájra saccolt kiemelkedést, amit két párnával próbáltunk kiküszöbölni. Nekem nem is volt nagy gondom, mert kicsi vagyok, így talán keresztben is elfértem volna a csomagtartóban, de B. 190 cm és az első ülést nem tudtuk annyira hátra tolni, hogy az ülésben aludhasson, így maradt a hátsó üléses, csomagtartós, amennyire lehet keresztben fekvős pozíció. Aki közületek elég vizuális tipus, az gondolom már hangosan kacag rajtunk és ezzel nincs is gond, mert mi is röhögtünk magunkon. A lényeg, hogy többet tudtunk így aludni, mint egy héttel korábban :) de hajnal tájt így is keltünk, aztán órákig nyújtóztattuk a lábunk és derekunk. Elég vadregényes volt, ez a kocsiban töltött éjszaka :) A legtutibb ötlet egyébként a szúnyogháló volt, amit B. eszkábált otthon, kis ragszalaggal, így le tudtuk tekerni éjszakára az ablakot. Azért az is mókás volt, hogy a kocsi totál lepárásodott a zárt ablakok oldalán :). A bevett szokás egyébként az, hogy már az első, aki odaér hoz magával cetliket és tollat, ráírja, hogy ő az első, aztán a következő autót megvárja és staféta szerűen tovább adják a cetliket, így nincs vita, mikor a rendelő kinyitásakor az eredeti sorszámokat átvesszük. Legutóbb az volt nagy döbbenet, hogy már a kinti cetlik is elfogytak, valaki úgy kerített újabb papírdarabokat, hogy a negyvennel kezdődő számokat kiosszák egymás közt.
A szomszédunk néha érdeklődik, hogy baba ügyben hogy állunk, mert drukkolnak nekünk :) így elmeséltük, hogy micsoda műveleteket hajtunk végre, erre felajánlotta a lakóbuszát, hogy menjünk azzal.
Nos, ezen a héten megpróbáljuk azzal, aztán majd mesélek, hogy hogy alakult :):):):)
Egyébként a 2. kezeléskor mi is két sorszámot kaptunk, 20-21, de úgy döntöttünk, hogy egyszerre, egy sorszámmal megyünk majd be, így követve a korábban megismert kedves hölgy gesztusát, hogy átadta az egyik sorszámukat, úgy is mondhatjuk, hogy jó tett helyébe jót várj alapon, átadtuk a 21. sorszámot egy autónak, akik először jöttek és nagyon aggódtak, hogy nem jutnak be. A kocsiban egy idő bácsi várakozott, nagy kötéssel a fején. Ők is köszönték :)
Szóval nagy kalandokat élünk át minden csütörtökön :), az e hetiről megpróbálok időben beszámolni!