Igaz, hogy még egy pár órája dühösebb voltam és már lehiggadtam, de ki kell írnom magamból, mert nem érzem jogosnak az ügyet és meg vagyok bántva. Új munkahely, új kolléganő. A kolléganő elásta magát nálam tegnap és már azt hittem ma reggel, hogy talán beszélek is vele, hogy ne legyen feszültség, de újrakezdte, ahogy beértem, így én most leírtam a hölgyet. Ha egyáltalán feltűnik neki, hogy más vagyok vele és rákérdez, akkor vagyok hajlandó elmondani, hogy mennyire rosszul esett a tegnapi és a mai viselkedése.
Részletek:
Tegnap reggel 2:30-kor keltem, mert 3:30-ra vinnem kellett egy kolléganőt, egy új helyre. Említettem már, hogy a cég, ahol dolgozom takarítással foglalkozik? Nehogy valaki valami törvénytelent gondoljon :) Saját hibámon kívül eső dolgok miatt, 1 órás csúszásban voltunk, és a takarításra volt 4 óra. Megtehettem volna, hogy leülök egy fotelbe a könyvemmel és a kis teácskámmal, amit thermo bögrében vittem magammal, de én inkább magassarkúban, szoknyában nekiálltam segíteni felsöpörni. Azért voltam így öltözve, mert tudtam, hogy már nem tudok majd hazamenni, mert 1/2 7-re a főnököm is a helyszínre jön, majd mennünk is kell tovább, mert sok tárgyalás vár ránk. 2 és fél órán keresztül feszített tempóban söpörtem, a cipőm gondolhatjátok hogy nézett ki. Erősen gondolkodtam, hogy le kellene zuhanyoznom valahogy, mert a nem létező golyóimon is folyt a víz, de nem volt lehetőség rá, így egy kis parfüm tett csodát. Főnököm sajnos rosszul állította be a telefonját, így 1 órát késett, amivel nem volt igazán gond, csak pont annyi, hogy innentől rohanás volt a nap, épp csak a cipőmet tudtam lemosni egy ronggyal. Leraktam a kocsit a cégnél, innen mentünk tovább. Volt 2 percem az irodában, elmentem wc-re és ez a 2 perc pont annyira elég volt sajnos, hogy elmeséljem a kolléganőnek, hogy mennyire volt zűrös és kellőképpen fárasztó a reggelem, mire beszólt mosolyogva, hogy én mondtam, hogy most már történhetne velem valami, és most így történt is! Nem igazán erre gondoltam történésileg, hogy nekiállok takarítani (merthogy én eredetileg ügyfélkapcsolattal foglalkozom), amivel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy fél percig sem gondolkodtam, hogy segítek-e és nem esett le a gyűrű sem az ujjamról, de basszus, annyi mégiscsak jobban esett volna, ha azt mondja, hogy milyen rendes vagyok. Ez csak fokozódott, mikor is délután 14 óra körül visszaértünk az irodába, jelzem egész nap egy falatot sem ettem, csak kávét, vizet és gyümölcslevet ittam, valamint elszívtam egy csomó cigit (pedig nem is dohányzom, csak nagyon ritkán) és a kérdésre, hogy mi újság, annyit mondtam, hogy már kissé fáradok és ég a szemem, elkezdett nevetni rajtam. Mondtam neki, hogy ez nem szép dolog (ő még mindig ott tartott, hogy én történést akartam, igaz tudta, hogy az új partnerekkel kapcsolatban értettem) de ő csak annyit mondott, hogy lehet, hogy nem szép dolog, de neki jól esik és csak nevetgélt. Dolgom végeztével eljöttem, ekkor már 1/2 16 volt, majd mentem tovább, mert még biztosítást kellett intéznem. Este 19-kor kerültem be a kádba, majd kis vacsi, mert már éhes sem voltam és valamikor 21 óra után ágy. Reggel, mikor B. kelt 5:15-kor felkeltem én is, aztán már nem aludtam vissza és eszembe jutott milyen szar érzés volt, hogy megtettem mindent annak érdekében, hogy a megrendelő elégedett legyen, erre egy jó szó nincs és el is terveztem, hogy szólok neki. Bár a főnököm mondta, hogy pihenjem ki magam és csak a 9 órás megbeszélésre menjek be, én már 8:15-kor bent voltam. Az első kérdése a kolléganőnek, a köszönés után az volt, hogy éjszaka történt-e velem valami? Kellett-e takarítanom, vagy söpörnöm? Ennél a pontnál döntöttem el, hogy felveszem a fa arcot, ingattam a fejem, hogy nem történt semmi, majd nem szóltam hozzá, csak mikor nagyon kellett, vagy éppen illett!
Én nem vagyok haragtartó, de nehezen felejtem el, ha valaki így megbánt és nem gondolom, hogy most érzékenyebb lennék a kelleténél!
Mindegy, kipuffogtam magam, de a közömbösség, az irányában marad.
Azt már csak halkan, hogy az is jó lett volna, ha a főnököm is szól egy jó szót, de még mindig jobb, hogy ő egy szót sem szólt, mint az, hogy valaki még ezen nevessen!
Lehet mégsem puffogtam ki magam eléggé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése